A kánai Szent Simon apostol, a zelóta, valamint Szent Júdás Tádé apostol emléknapja
A hagyomány arra utal, hogy ő a szerzője annak a névtelen levélnek, amelyet a zsidó vallásból áttérteknek címeztek. Életéről szinte semmit sem tudunk, ettől azonban nem kevésbé fontos, mint a többiek. Az Egyházban nem a közismertség számít, hanem az Úrral és a testvérekkel való közösség. Az olvasott evangéliumi szakasz nem a feladataik közti különbséget hangsúlyozza, hanem azt a legfontosabb tényt, hogy mindannyian Jézus mellett vannak. Egyáltalán nem illik a helyzethez, hogy arról vitatkoznak, ki közülük a legelső. Sajnos ez a keresztény közösségen belül is gyakran előfordul. Persze nem az, hogy ki lehet az első a szolgálatban, hanem inkább az, hogy ki jelenjen meg nyilvánosan, és legyen a főszereplő. Az egyetlen elsőbbség, amire rá kell találnunk: a szeretet és az ebből következő nagylelkű és ingyenes szolgálat. Az evangélista hangsúlyozza, hogy Jézus mindenkit a nevén szólít, Simont és Júdást is. Közvetlen, név szerinti hívása teszi őket tanítványokká, majd apostolokká, akik az evangélium hirdetését kapták küldetésül. Ebből a közös elhívásból születik meg köztük a testvériség. Ezért mondhatja Jézus, hogy a kölcsönös szeretet az, ami miatt mások fölismerik, hogy az ő tanítványai. A név a bibliai gondolkodásban nemcsak hasznos eszköz arra, hogy meg lehessen szólítani valakit, sokkal több annál: árul- kodik az illető történetéről, szívéről, életéről.
Az
apostolok imádsága
