Róm 5,12.15b.17–19.20b–21. Ádám és Krisztus
A Rómaiakhoz írt levélnek ez a részlete az emberiség történelmének széles horizontjába illeszti a kereszténység történetét. Pál apostol szeretné meg- mutatni a római keresztényeknek Jézus szeretetének erejét és egyetemességét. Beszél a Teremtés könyve szerinti első emberről, Ádámról, hogy emlékezetünkbe idézze, minden ember Ádám, vagyis bűnös, és ezért el kell szenvednie a bűn végső következményét, a halált. A bűn miatt van az is, hogy olyan gyengék és törékenyek vagyunk. A szívünkben gyökerező gőg és önelégültség következményei ezek, mely eltávolít bennünket Istentől, és a gonoszság fejedelmének karjai közé taszít. Ez az áteredő bűn misztériuma, amit Ádám hagyott örökül az egész emberiségre. Az emberek csakúgy, mint az egész teremtett világ, magukon viselik a bűn jelét, a gyengeséget, és mindannyian az újjászületésre várnak. Pál leszögezi, hogy amint mindenki elveszett egyetlen ember, Ádám vétke miatt, úgy mindannyian elérhetik az üdvösséget egyetlen ember, Jézus Krisztus jóvoltából. Ő szeretetből magára vette minden bánat, erőszak, ellenségesség, halál súlyát, mely valaha az emberiségre nehezedett. Halálával legyőzte a halált, és feltámadásával meg- nyitotta az igazsághoz és a békéhez vezető utat. Ennek a titoknak Isten kegyelméből mindannyian részesei lettünk, hogy tiszteletet parancsoló módon tanúságot tehessünk róla a világban. A keresztény ember megtapasztalja, hogy felkavaróan túláradnak az életét kísérő ajándékok. Megszabadult a bűn és a gonosz hatalmától, és most az élete egy reményteli új terv része. Jézus megváltja őt a régi embertől és az értelmetlen élettől.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
