A próféta azt mondja: a lakoma kész, az Úr maga készítette elő. Igen, az élet, a béke, a testvériség már készen állnak. Maga az Úr ajándékoz meg velük. Nem olyan távoliak, hogy kétségbeesnénk amiatt, hogy nem lehetnek a miénk, nem is olyan elérhetetlenek, hogy csüggedésbe esnénk. Elérhetőek számunkra. Az igazi kérdés, hogy elutasítjuk-e a meghívást, vagy elindulunk a hegy felé, hogy részesei legyünk az élet és a béke lakomájának. Amikor csak saját ügyeinkért aggódunk, nem veszünk tudomást a nekünk szóló meghívásról, és lebecsüljük a felkínált ajándékokat. Személyes érdekeink mindenáron és bármi áron történő védelme eltávolít minket a békétől és a testvériségtől. Ebben az értelemben egészen világos a lakoma példázata. Főszereplője a király, aki, miután elkészítette fia menyegzői la- komáját, elküldi szolgáit a meghívottakért. De azok, miután meghallgatták a szolgákat, visszautasítják a meghívást. Mindenkinek megvan rá az oka, a saját, teljesen érthető egyéb tennivalója: van, akinek a maga háza táján, másnak másutt van elfoglaltsága. Abban azonban valamennyien egyek, hogy nemet mondanak.
A király nem adja föl, kitart elhatározásában, és újra elküldi szolgáit a meghívással. Mintha az apostolt hallanánk, amint azt mondja, hogy az evangélium érdekében minden alkalmat meg kell ragadnunk, akár megfelelő, akár nem. Ezúttal a meghívást elfogadják, és a terem megtelik vendégekkel, „jókkal és rosszakkal”. Szinte úgy tűnik, hogy Istent nem is érdekli, milyenek vagyunk; egyedül azt akarja, hogy legyünk ott. Abban a teremben nem a tiszták és a szentek gyűltek össze. Mindenki ott van. Sőt, ha az evangélium más lapjait olvassuk, azt is mondhatnánk, hogy inkább szegények és bűnösök sokaságáról lehetett szó. Jézus is megerősíti, hogy mindenki meghívást kap, s aki eljön, azt szeretettel fogadják. Nem számít, vannak-e érdemei, sem az, hogy tiszta-e a lelkiismerete vagy sem. Ebben a teremben nem lehet megkülönböztetni a szenteket és a bűnösöket, a tisztákat és a tisztátalanokat.
Csak az számít, hogy mindenki „menyegzőre legyen öltözve”. Keleten a vendéget, bárki volt is az, mindig a legnagyobb tisztelettel fogadták: megmosdatták és szép ruhába öltöztették, mielőtt bevezették a lakoma termébe. A menyegzői öltözet tehát Isten szeretete, amit kiáraszt valamennyiünkre, és betakarja vele minden bűnünket és gyöngeségünket.
A menyegzői öltözet a hit, az Úrhoz és az ő szavához való szeretetteljes ragaszkodás. A Jelenések könyve így ír erről: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve” (Jel 7,9).
Imádság az Úr napján
