Az Úr másodszor fordul Jónáshoz, hogy Ninivébe küldje. Ragaszkodik hozzá, hogy hirdessék a szavát ebben a városban. Isten ragaszkodása annak a jele, hogy az Úr szeretné megvédeni azt a nagyvárost a pusztulástól. Ami pedig Ninive városát pusztítja, és amiből a lakosoknak meg kell térniük, az nem egy külső veszélyt jelent, hanem „a gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt”. Ninive tehát némiképp a mi világunk képe is: egy nagy világváros, amelyben az emberek, ahogy Jónás könyve később mondja, gyakran úgy élnek, hogy nem tudják megkülönböztetni a jobb kezüket a baltól, vagyis az igazságot a hamisságtól, érzelmeik aljasak és durvák. Jónás másodjára végre meghallja Isten hívását, és engedelmeskedik neki. Járni kezdi a nagyváros utcáit, és még mielőtt a végére érne, a háromból az első napon Ninive lakói hinni kezdenek Isten szavának, és megtérnek. Megdöbbentő, hogy milyen ereje van ennek a szónak, amelynek hatására teljesen megtértek. Minden lakost érintett ez a megtérés, kicsiktől a na- gyokig, minden nemzedéket, sőt minden élőlényt. Úgy is mondhatnánk, hogy a város arculata gyökeresen megváltozott Jónás prédikációjának be- fogadásával. A megtérés jelei a gonoszságtól és az erőszaktól való tartózko- dás és az imádság. Isten szívét megérintette az ott élők megtérése, és úgy döntött, nem ítéli el a várost, hanem megkönyörül rajta. Az Úr megke- gyelmezett annak a népnek, amely fölismerte, hogy a gonoszság útján járt. Ez tulajdonképpen Jónás jele, amelyet minden nemzedék megkap, hogy megváltoztassa a saját életét és a kort, amelyben él.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
