Jón 4,1–11. A próféta panasza és Isten válasza
Miután a niniveiek Jónás prédikációinak hatására megtértek, a szent könyv írója bemutatja a próféta reakcióját is. Jónás csalódott, amiért az Úr nem váltja be a fenyegetését, és nem dönti romba a várost. Ám Isten a ricinusnövény példázatán keresztül Jónást is megtérésre szólítja, vagyis arra, hogy ismerje föl az ő irgalmasságát. Jónás nem akarta, hogy az Úr megváltoztassa Ninivével kapcsolatos tervét. Ebben rejlik a szöveg ellentmondásossága: Jónás csalódott és bánatos amiatt, hogy Isten visszavonta fenyegetését. Túl- ságosan könyörületes és jóindulatú ez az Isten! Mindig sokan vannak olyanok, akik Jónáshoz hasonlóan olyan Istenre vágynak, aki megbünteti a rosszakat, és megáldja az igazakat. Ez olyan Isten, akit mi is gyakran el-képzelünk magunknak, olyan Isten, akit a mi képünkre és hasonlatosságunkra alkottunk. Az embernek, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy önmagát jónak és igaznak tartsa, nehéz elfogadnia, hogy Isten irgalmas és együttérző olyasvalakivel szemben, aki valami rosszat követett el. Ugyanígy érezhettek azok is, akik Jézust hallgatták, amikor az ellenség szeretetéről beszélt, és arról az Istenről, aki „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazak- nak is, bűnösöknek is” (Mt 5,45). A szeretet kifejezésének első lépése a prófétálás: ha nem tagadjuk meg senkitől Isten szavát, ha odafordulunk az emberekhez, hogy az ő könyörületessége elérhessen mindenkihez, és a rosszat jóvá változtathassa.
Imádság
a szentekkel
