Neh 8,1–4a.5–6.7–12. Ezdrás felolvassa és magyarázza a törvényt
Mózes törvénykönyvének olvasása egységet teremtett. „Az egész nép figyelt a törvény könyvére.” A törvény felolvasása egy emelvényen zajlott, akárcsak a zsinagógában. Egyrészt azért, hogy mindenki hallja Isten szavát, másrészt pedig hogy maga a könyv is mindenki által látható legyen. Jó látni, mi történik azokkal, akik a felolvasást hallgatják: az egész nép feláll, amint a könyvet kinyitják, majd térdre ereszkednek, és az Isten szava előtti tisztelet jeleként a földre vetik magukat. Ezek a mondatok arra buzdítanak bennünket, hogy igaz áhítattal forduljunk az Isten szavát tartalmazó könyv felé, olvassuk és hallgassuk figyelemmel, imádságos lelkülettel. A szent szerző megjegyzi, hogy az egybegyűltek együtt hallgatták a felolvasást és az azt követő magyarázatot. Ebből is világosan látszik, hogy Isten szavának megértéséhez nem elégséges a magányos olvasás. Isten szavát az emberek közösségében kell olvasni, a templomban, ahol együtt hallgathatjuk meg a hozzá fűzött magyarázatot is. Az imádságos lelkületben zajló közös igehallgatás hatására megindul a szívünk, olyannyira, hogy akár sírva is fakadhatunk, ahogyan a mai szakaszban olvashattuk. Ezdrás azonban arra biztatja az egybegyűlteket, hogy ne szomorkodjanak, ne sírjanak, inkább örvendezzenek: „Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” Isten szavának figyelmes meghallgatása csillapítja az „éhséget” és a „szomjúságot”, választ ad arra, hogy mi az élet értelme.
Imádság az egyházért
