Zak 8,20–23. A szabadulás reménye
A föld minden népe összegyűlik majd, és azt mondják egymásnak:
„Gyertek, menjünk és imádkozzunk a Seregek Urának színe előtt, és keressük a Seregek
Urát!” Mintha egy közös vágyakozás lenne a népek lelke mélyén elrejtve. Ha a hit
tekintetével nézünk, akkor észrevesszük az emberiség történelmének mélyén azt az
egyedülálló zarándoklatot, amely során a hívők és a jóakaratú emberek együtt haladnak
céljuk, a szeretet, a béke és az igazságosság felé. Szent II. János Pál pápa a világ
nagy vallásainak híveit Assisibe hívta, mintha a népek e törekvését akarná összefogni,
mintha felszínre akarná hozni ezt a lelki zarándoklatot, amely a történelem mélyén
zajlik. Folyamatos csoda látni, hogy minden évben ennyi különböző városban milyen
sok hívő és jóakaratú, békét kereső ember találkozik. Ám a jövendölés folytatódik:
„Azokban a napokban egyetlen júdeai ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember
fogja majd meg, és kéri: »Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van
az Isten!«” Ez a különböző nyelvű férfiak és nők megtérésének csodája. Nem minden
nép fog megtérni – mint ahogyan azt talán a próféta sugallja –, de bizonyos, hogy
azok között, akik odafordulnak az evangéliumhoz, mindenféle nyelvű, kultúrájú és
nemzetiségű ember megtalálható lesz.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
