Kiv 22,20–26; Zsolt 17 (16); 1Tessz 1,5–10; Mt 22,34–40
A törvénytudó alapvető kérdést intéz Jézushoz: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?” Életünk zűrzavarában könnyen előfordul, hogy mindent relativizálunk, nem egyértelmű parancsolat szerint élünk, nincs fontossági sorrend, mindig az aktuális dolgok fontosak. A parancsolatot nem lehet a lelkiállapotunkhoz igazítani, hanem nekünk kell igazodnunk hozzá. Könnyen esünk abba a hibába, hogy saját jólétünk, érzéseink fontosabbak a parancsolatnál, vagyis ezek válnak törvénnyé, ezeknek engedelmeskedünk. Az Úr számára csak egy törvény létezik: a szeretet törvénye. Ez a parancs megmenti azt, aki szeret, és jobbá teszi az életét annak, akit szeretnek. A szeretet sokkal jobban átalakítja az életünket annál, mint ahogy azt saját számítgatásaink, kétségeink, bizonyosságaink, beletörődésünk közepette elképzeljük. A szeretet törvényének azonban engedelmeskednünk kell. Milyen analfabéták vagyunk, ha a szeretetről van szó! Mindannyiunknak vissza kell térnünk a szeretet iskolájába, nem hihetjük el, hogy szeretni egyszer s mindenkorra megtanultunk. A szeretet iskolájába mindennap kell járni. Ebben az iskolában csak egy tanító van: az, akiben a legnagyobb a szeretet, aki életét adja barátaiért. Ezért győzte le Jézus a gonoszt. Az evangéliuma hit és az élet lényegéhez terel minket. Azt mondja, hogy a hit lényege a két parancs egysége: a felebarát szeretete egyesül az Isten iránti teljes szeretettel.
Ez azt jelenti, hogy az Istenhez vezető út szükségszerűen keresztezi az emberekhez vezető utat, különösen azt az utat, ami a leggyengébbekhez vezet. Ha nekik segítünk, Istennek segítünk, ha őket megvédjük, Istent védjük meg. És nem is csak erről van szó. Isten az emberek iránti szeretetben nem akar versengeni. Nem ragaszkodik a kölcsönösséghez, ahogyan mi tesszük. Jézus nem azt mondja, hogy „szeressetek engem, ahogy én szerettelek benneteket”, hanem azt, hogy „szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket”. A Kivonulás könyvének rendelkezései még világosabbá teszik ezt, melyek azt kérik tőlünk, fogadjuk be az idegent, az árvát és az özvegyet. Isten az ő oldalukon áll, meghallgatja kiáltásukat, és igazságot szolgáltat. Ettől a két parancstól függ nemcsak az egész Törvény és az összes próféta, hanem maga az élet is a földön, ha azt akarjuk, hogy valóban mindenki emberhez méltó életet élhessen.
Imádság az Úr napján
