Megemlékezünk arról
a történelmi jelentőségű találkozóról,
amikor II. János Pál
pápa 1986-ban Assisibe hívta a keresztény
felekezetek és a nagy világvallások
vezetőit, hogy együtt imádkozzanak
a békéért.
Dominique Green
afroamerikai fiatalember emlékezete:
2004-ben kivégezték. Imádkozzunk
a halálraítéltekért és a
halálbüntetés eltörléséért!
Róm 7,18–25a. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok,
hanem a rosszat, amit nem akarok
A Pál által leírt jelenséget valamennyien megtapasztaltuk már saját életünkben: „Semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.” Úgy tűnik, mintha az ember nem ismerne magára saját tetteiben. Mégis, ha tudatában vagyunk ennek a mindannyiunk életében jelen lévő ellentmondásnak, az azt jelenti, hogy fölismerjük határainkat és erőnk végességét. Éppen ekkor fordulhatunk imádsággal az Úrhoz, hogy siessen segítségünkre gyengeségünkben. Az első csata a saját bensőnkben, a szívünk mélyén, az életünkben zajlik. Hívő emberként azért kell megvívnunk, hogy ne a testi ember győzedelmeskedjen, hanem napról napra növekedjen bennünk a lelki ember. Ha tudatában vagyunk gyengeségünknek, az Isten felé fordít bennünket, aki mindig válaszol, és segít annak, aki hittel kéri. Az utolsó kérdés – „Ki vált meg e halálra szánt testtől?” – olyan, mint egy kétségbeesett fohász. Az apostol tudatában van a gyengeségének, és azt is tudja, hogy egyedül Isten szabadíthatja meg a bűn csapdájából. Ezért hitvallással felel a föltett kérdésre.
A
Szent Kereszt imádsága
