A karmelita Lisieux-i Szent Teréz
emléknapja (†1897), akit az Egyház küldetésébe vetett erős hit
éltetett.
Ez 18,25–28; Zsolt 24 (23); Fil 2,1–11; Mt 21,28–32
Jézus visszatért a templomba, ahonnan előző nap kiűzte a kereskedőket és a pénzváltókat, és meggyógyított sok beteget, akik hozzá fordultak. Oda- jöttek a főpapok meg a vének, hogy kikérdezzék, milyen felhatalmazás alap- ján viselkedett így. Ők rendelkeztek a templom feletti hatalommal. Jézus nem válaszol közvetlenül a kérdésükre, hanem azt kéri, hogy mondják meg, milyen felhatalmazás alapján keresztelt a Keresztelő. Jézus e kérdésére nem tudják, mit válaszoljanak, mert félnek az emberek reakciójától, ezért elis- merik: „Nem tudjuk.” Jézus ekkor elmondja nekik azt a rövid példabeszédet, amit az imént olvastunk. Egy apa megkéri mindkét fiát, hogy menjenek ki dolgozni a szőlőbe. Az első nem akar menni, végül mégis kimegy. A máso- dik viszont először igent mond, aztán mégsem megy ki. Ekkor Jézus kérdést intéz a hallgatóságához: „Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságá- nak?” Nem tudnak mást felelni, mint hogy az első. Ez az egyetlen lehetséges válasz.
Ekkor Jézus teljesen
váratlanul megfordítja a helyzetet. A papokhoz és a vénekhez fordulva – éppen az ő feleletük
alapján – azt mondja nekik:
„A vámosok és a cédák megelőznek benneteket Isten országában.” Igen kemény kijelentés ez a hallgatók
számára, de tükrözi azt, ami a szemük előtt történt: a vámosok és bűnösök valóban
özönlöttek Jézushoz, hogy hallják őt, és nagy lelkesedéssel hallgatták: komolyan vették a szavait, kezükkel
érintették, befogadták szeretetét és bocsánatát. Sokan továbbra is követték
őt. Olyan emberek
voltak, akik nem szégyelltek segítséget kérni tőle; nem tettették magukat
olyannak, amilyenek
nem voltak; nem mentegetőztek érdemeikre hivatkozva. Bűnbánatot tartottak, és megváltoztatták az életüket. Az evangélium valóban jó hír volt számukra,
valóban megváltoztatta az életüket. Ahogyan
mindenki számára az – minket is beleértve –, aki hagyja, hogy megérintse a szívét
az Atya szava, aki dolgozni küld a szőlőbe.
A hit az evangélium hallgatásából származik. Aki hittel hallgatja,
az is el- fordul a kimondott nemtől, mint az első fiú, és megtér: letér a saját útjáról,
és a szőlő útját választja. Ezt kérjük az Úrtól mindennap
a Miatyánkban:
„Legyen meg a Te akaratod.” Pontosan, legyen meg, de ne csak a szánkkal
hirdetve.
Imádság az Úr napján
