MÁJUS 14., SZERDA

 

Szent Mátyás apostol ünnepe

 

ApCsel 1,21–26. Mátyás megválasztása

Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, ²²kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” ²³Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak és Mátyást. ²⁴Majd imádkoztak: „Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, ²⁵hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” ²⁶Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.

 

Ezen a napon Mátyás apostolra emlékezik az Egyház. Őt azért választották meg rögtön Jézus mennybemenetele után, hogy újra meglegyen a tizenkettő, mert ez a szám Izrael tizenkét törzsének, vagyis a teljes választott népnek felelt meg. E számban a teljesség iránti vágy és a megváltás egyetemességének szemlélete fejeződik ki, amelyek az első keresztény közösséget első helyen foglalkoztatták. A megváltás egyetemességére törekvést nem lehetett tompítani, még kevésbé elnyomni. Júdás árulása nem állhatta útját ennek az egyetemes látomásnak, amelynek gyökere az evangélium szívében volt. Jézus szerint minden embernek, a föld minden népének joga van ahhoz, hogy hirdessék neki az üdvösséget. Az Egyház pedig arra kapott hivatást, hogy az evangéliumot hirdesse a föld végső határáig. Ezért volt tehát szükséges megválasztani a „tizenkettedik” apostolt: egyetlen nép, egyetlen nemzet, egyetlen ember sem maradhat az Egyház szeretetén és gondoskodásán kívül. Nem lehetett persze akárkit megválasztani. A választásnak világos szempontjai voltak: a kiválasztottnak együtt kellett élnie Jézussal; hallania, látnia kellett őt, meg kellett érintenie, követnie kellett, vagyis valódi tanújának kellett lennie. A hagyomány szerint Mátyás egyike volt a hetvenkét tanítványnak. Az ambroziánus liturgia prefációja így énekel: „Hogy teljes legyen az apostolok létszáma, különleges szeretettel tekintettél Mátyásra, aki Krisztusod és misztériumai nyomába szegődött. Hangja egyesült az Úr másik tizenegy tanújának hangjával, és elvitte a világba a hírt, hogy a názáreti Jézus valóban feltámadt, és az emberek előtt megnyílt a mennyek országa.” Mátyás személyében megláthatjuk minden idők tanítványát. Minden tanítvány azt a megbízást kapja, hogy gondja legyen a közösségre.

Imádság az apostolokkal