Boldog Apor Vilmos győri vértanú püspök emléknapja: a II. világháború végén életét adta a győri püspöki palotában rejtőző asszonyok és lányok védelmében.
ApCsel 15,22–31. Az apostoli levél
22Az
apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy
férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Antiókhiába
Pállal és Barnabással, mégpedig: Júdást, akit melléknevén Barszabásnak
hívnak, és Szilást, akik a testvérek között vezetők voltak.
23Ezt az írást küldték velük:
„Üdvözlet az apostoloktól és a
presbiterektől, a ti testvéreitektől a pogányokból lett testvéreknek,
akik Antiókhiában, Szíriában és Kilíkiában vannak!
24Hallottuk,
hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket
szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak.
25Ezért,
miután megállapodásra jutottunk, jónak láttuk, hogy férfiakat
válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és
Pálunkkal,
26ezekkel az emberekkel, akik odaadták az életüket a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért.
27Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják.
28Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges:
29hogy
tartózkodjatok a bálványoknak áldozott ételtől, a vértől, a fojtott
állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó
egészséget!”
A határozatok kihirdetése Antiókhiában30Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antiókhiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet.
31Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.
A jeruzsálemi zsinat a Szentlélek vezetésével tisztázta, hogy az üdvösség az evangéliumból származik, és nem a szertartások betartásából. Ezért a levél így fogalmaz: „Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet.” Innentől kezdve lett világosabb a különbség a kereszténység és a zsidóság között, noha ez nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a szoros és eltörölhetetlen kapcsolat a két vallás közt. Sőt, azt mondhatjuk, hogy a keresztény identitás részét alkotja a zsidósággal ápolt mély és erős kötelék, anélkül persze, hogy a kettőt bármi módon összekevernénk. Nem csupán gyökereink közösek, hanem bizonyos értelemben a várakozásunk is. A zsidók most is várják a Messiást. A keresztények ezzel szemben tudják, hogy a Messiás már elérkezett, ugyanakkor várják az idők végezetén bekövetkező második eljövetelét, amikor mindent és mindenkit magában egyesít. Ebben a várakozásban egyek vagyunk. A keresztények tudják, hogy Jézussal kezdetét vette Isten országának új korszaka, halálával és feltámadásával legyőzte a halált, és megnyitotta az új országot. Ez az újdonság természetesen ajándék, ugyanakkor felelősséget is jelent, hogy mindenki munkálkodjon azon, hogy a világot átalakítsa az evangélium kovászával. Napjainkban nyilvánvaló felelősségünk az is, hogy küzdjünk az antiszemitizmus minden felbukkanása ellen.
A Szent Kereszt imádsága