MÁJUS 15., CSÜTÖRTÖK

 

ApCsel 13,13–25. Pál beszéde a zsidók előtt a pizídiai Antiochiában

¹³Pál és kísérői tengerre szálltak, és Páfuszból a pamfiliai Pergébe hajóztak. János elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. ¹⁴Ők Pergén keresztül eljutottak a pizidiai Antiochiába. Itt egy szombaton bementek a zsinagógába, és leültek. ¹⁵A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: „Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!”
   *¹⁶Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett, és beszélni kezdett: „Izraelita férfiak és ti istenfélők, figyeljetek! ¹⁷Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és Egyiptom földjén a száműzetés idején nagy néppé tette őket. Aztán hatalmas karjával kivezette őket onnét, ¹⁸és mintegy negyven éven át táplálta őket a pusztában. ¹⁹Hét népet kiirtott Kánaán földjén, és földjüket nekik adta birtokul. ²⁰Közben körülbelül négyszázötven év telt el. Aztán bírákat adott egészen Sámuel prófétáig. ²¹Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kis fiát, ezt a Benjamin törzséből származó férfiút. ²²Elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerinti férfira, aki majd teljesíti minden akaratomat.
   *²³Ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust.
   ²⁴Föllépése előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. ²⁵Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam

 

A tanítványok – jobban mondva az Isten szava – utazása a pizídiai Antiochia felé folytatódik. Itt, Kis-Ázsia hatalmas tájain, a mai Törökország területén kezdi el Pál továbbadni az evangéliumot. Ez első missziós útja. Az apostol, mihelyt megérkezik Antiochiába, a zsidó közösséghez siet, amelyik meghívja őt, hogy a következő szombaton szóljon hozzájuk a zsinagógában, a szombati liturgián. Az Apostolok cselekedeteinek e lapján olvashatjuk igehirdetésének elejét. A törvény és a próféták olvasása után azt apostolt felkérik, hogy vegye át a szót. Pál közvetlenül hallgatóihoz szól, figyelmet kérve tőlük: „Izraelita férfiak és ti istenfélők, figyeljetek!” Átérzi a pillanat súlyát, és új, keresztény szempontból értelmezi újra előttük az Isten és népe közötti kapcsolat történetét. Lukács néhány versben foglalja össze a zsidó nép hosszú vándorlását egészen Keresztelő János tanúságtételéig, akire az Úr azt a feladatot bízta, hogy a Messiással való találkozásig vezesse el a népet. Pál szándéka világos: Izrael népének történetét Jézus és tanítványai történetéhez akarja kapcsolni. Hisz Isten egyazon művéről van szó. Ez az első és második szövetség közti kapcsolat misztériuma.

Imádság az Egyházért