Az algériai boldogok emléknapján emlékezzünk meg Christian de Chergé atyáról, Tibhirine város Notre-Dame de l’Atlas trappista monostorának priorjáról és hat rendtársáról, akiket 1996-ban terroristák elraboltak és megöltek.
ApCsel 15,1–6. Viták Antiochiában és Jeruzsálemben
1Eközben
néhányan azok közül, akik lejöttek Júdeából, így tanították a
testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem
üdvözülhettek.”
2Mivel
nem kis zavar és vita támadt köztük, valamint Pál és Barnabás között,
elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan a többiek közül
menjenek fel ezzel a kérdéssel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a
presbiterekhez.
3Az
egyház elkísérte őket, ők pedig átmentek Fönícián és Szamarián.
Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes
testvérnek.
4Amikor
megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek
fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt
velük az Isten.
5De
egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak, és
azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és nekik is meg
kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.
Az apostolok és presbiterek tanácskozása6Emiatt az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést.
Az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezete az egész könyv egyik kiemelkedő eseményét írja le: annak a zsidóság és a kereszténység közötti kapcsolatra vonatkozó súlyos kérdésnek a megoldását, ami a keresztény közösséget foglalkoztatta ekkor. Az evangéliumra áttérő pogányoknak meg kell-e tartaniuk a zsidóság törvényeit, vagy nem? Pál és Barnabás, akik főként pogányokból hoztak létre közösségeket, nem kívánták meg a körülmetélkedést azoktól, akik fölvették a keresztény hitet. Ez a gyakorlat problémát okozott a pogányok körében zajló igehirdetésből született közösségek, illetve a zsidóságból származó közösségek kapcsolatában. Különösen nehéz időszakot jelentett ez a keresztény közösség számára. Nagy volt a veszély, hogy mély szakadás támad a születőben lévő kereszténységen belül. Szükségessé vált tehát, hogy összehívják az összes elöljáró tanácskozását Jeruzsálembe: ez az Egyház történetének első zsinata. Nem annyira jogi tekintetben példaértékű, mint inkább abban, ahogyan megélték a hitet, testvéri közösségben, együtt gondolkodva, összevetve elképzeléseiket a közös témákról. Ebben az értelemben példa ez minden idők keresztény közösségei számára. Ferenc pápa ebbe a perspektívába akarja helyezni az egész Egyházat: a szinodalitás elsősorban nem egy esemény, hanem az Egyház létezésének módja. A szeretetközösség és a testvéri párbeszéd képes legyőzni az egyes emberek szereplésvágyát, akik ha magukra maradnak, szakadás, megosztottság támad közöttük. Így viszont megoldódnak azok a nehézségek, melyek elkerülhetetlenül fölvetődnek a közös út során, és a testvérek egységben építik Krisztus egyetlen testét.
Imádság a szentekkel
