MÁJUS 16., PÉNTEK

 

ApCsel 13,26–33. Pál folytatja beszédét az antiochiai zsinagógában

⁶Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt. ²⁷De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak. ²⁸Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól. ²⁹Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról, és sírba tették. ³⁰De Isten feltámasztotta a halálból, ³¹s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt.
   *³²Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, ³³amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva:

 

Az apostol azt a „testvériséget” hangsúlyozza, amely egyesíti a keresztényeket és a zsidókat az Ábrahámtól való közös származásuk miatt. Ezt a dimenziót soha nem szabad elfelejteni, ma is újra meg kell élni, a nagy ábrahámi vallásoknak újra találkozniuk kell egymással, hogy felismerjék közös felelősségüket abban, hogy napjainkban elősegítsék a békét és a népek közötti találkozást. És itt az apostol az evangéliumi igehirdetés szívéig jut el, vagyis Jézus haláláról és feltámadásáról beszél. Pál úgy mutatja be ezt a misztériumot – ami az üdvösség – mint az ősi próféciák beteljesedését. Az evangéliumok egyébként gyakran elismétlik, hogy Jézus halála és feltámadása azért történt, hogy beteljesedjék az Írás. Az apostol itt nem azért fordul hallgatóihoz, hogy Jézus halálával vádolja őket. Arra akarja rávezetni őket, hogy a húsvétot az üdvtörténet csúcspontjaként szemléljék, ami számukra is ezt jelenti. Összegzésképpen kijelenti: „Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust.” Többes számban beszél, hogy hangsúlyozza, tanúságtétele ugyanaz, mint az apostolok és a többi tanítvány tanúságtétele, akiknek Jézus megjelent feltámadása után, és hogy hallgatóságát a Szentírás ismert szakaszainak elmélyült olvasására buzdítsa, a 2. zsoltár 7. versét idézi: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet.” Péter már idézte ugyanezt a zsoltárt pünkösdi beszédében. Pál hangsúlyozza, hogy a halálból való feltámadással Jézus királyi uralma a történelem és a világ felett eléri a tetőpontját.

A Szent Kereszt imádsága