ApCsel 18,9–18. „Sok emberem van ebben a városban”
9Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: „Ne félj, csak beszélj és ne hallgass,
10mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.”
11Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.
12Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez,
13és azt mondták: „Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!”
14Mielőtt
azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz:
„Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint,
ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről
volna szó.
15De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.”
16S elűzte őket az ítélőszéktől.
17Erre
mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és
megverték az ítélőszék előtt, de Gallió ezzel sem törődött semmit.
*Pál Efezuson át visszatér Antiókhiába18Pál
pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Miután
Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –, elhajózott
Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is.
A korintusi egyház létszámban gyorsan növekedett, ám a bajok is sokasodtak. Pál hozzájuk intézett két leveléből látjuk, milyen életteli volt a közösség, de voltak súlyos feszültségekkel terhelt időszakaik is, melyek veszélybe sodorták a közösség egységét. Pál valószínűleg több alkalommal elbátortalanodott, és félelem kerítette hatalmába. Tudjuk ezt abból a különleges beszélgetésből, amelyet egyik éjjel folytatott az Úrral, aki egyszer csak így szólt hozzá: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked.” Lukács hozzáteszi, hogy Pál úgy döntött, még másfél évig marad Korintusban, hogy hirdesse az evangéliumot. Az apostol megértette, hogy egyedül az Úr lehet az a szikla, amelyre hatékony és erős lelkipásztori szolgálatot lehet építeni. Az Úr volt az igazi főszereplője a keresztény közösség életének, ezért mondta Pálnak a látomásban, hogy „sok emberem van ebben a városban”. Útmutatás rejlik ebben a kijelentésben, méghozzá az, hogy hirdessük az evangéliumot a városokban. Az Úr itt, a találkozásnak ezeken a helyein, a különféle életutak kereszteződéseinél akar olyan népet támasztani, amely emberibbé és szolidárisabbá teszi őket.
A Szent Kereszt imádsága