Szent VI. Pál pápa (†1978) emléknapja
ApCsel 18,1–8. A korintusi közösség alapítása
1Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.
2Itt
találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen
jött Itáliából – mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó
távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és elment
hozzájuk.
*3Mivel ugyanaz volt a mesterségük – sátorkészítők voltak –, náluk maradt és dolgozott.
4Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket.
5Amikor
pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet
fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a
Krisztus.
6Mivel
azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt
mondta nekik: „A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól
fogva a pogányokhoz megyek.”
7Elköltözött
tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő
férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült.
8Kriszpusz
pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a
korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
Korintus kozmopolita görög város volt, amely kikötőiről és kereskedelméről volt híres. Amint megérkezett a városba, Pál a kikötő népes negyedei felé indult, ahol Aquilával és Priszcillával, egy zsidókeresztény házaspárral találkozott, akik Rómából menekültek el Claudius császár zsidóellenes rendelete elől. A római közigazgatás nem tett különbséget a két csoport, a kereszténységre áttért zsidók és a többi zsidó között. Pál ennél a családnál száll meg, és velük együtt dolgozik a megélhetésért. Szombaton szokása szerint a zsinagógába megy, hogy elmagyarázza mindenkinek: Jézus a Messiás. Fontos, amit a szerző mond Pálról: „Egészen a tanításnak szentelte magát.” Olyan útmutatás ez, amelynek minden mai keresztény közösséget rá kellene ébresztenie arra, hogy sürgősen hirdesse újra az evangéliumot. A misszió célja, hogy a hívők életében az Isten szava kerüljön az első helyre. Ez mozgatta Pált, aki testestül-lelkestül átadta magát ennek a küldetésnek. A gyümölcsök nem is várattak magukra: megtért Kriszpusz, a zsinagóga vezetője is. Korintusban pedig népes közösség alakult ki, akik között nagy számban voltak kereskedők, tengerészek, rabszolgák és felszabadított rabszolgák. Egy kikötővárosra jellemző, életerős, színes, dinamikus csoport jött létre, amelyben éppen összetettsége miatt nem kevés konfliktussal járt az együttélés. Ez a közösség mégis a remény kézzelfogható jele volt nem csak a kikötő, hanem egész Korintus lakói számára. Ezt kéri az Úr a mi közösségeinktől is, melyek gyakran kisebbségben vannak modern, sokszínű, pluralista városainkban: legyünk a béke és a szeretet otthonai, amelyek emberségessé teszik az egész várost.
Imádság az Egyházért
