Canterburyi Szent Ágoston (†604) püspök, „az angolok apostola” emléknapja
ApCsel 16,22–34. A börtönőr megtérése
22A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszőztették őket.
23Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket.
24Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket, a lábukat pedig kalodába zárta.
25Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.
26Ekkor
hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak.
Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak.
27Amikor
a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak,
kirántotta a kardját, és meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a
foglyok megszöktek.
28Pál azonban fennhangon így kiáltott: „Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!”
29Az erre világosságot kért, beljebb ment, és remegve borult Pál és Szilás lábához.
30Azután kivezette őket és így szólt: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?”
31Azok azt felelték: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.”
32Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak.
33Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan.
34Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik, és örvendezett háza népével együtt, hogy híve lett Istennek.
Az igehirdetésnek Filippiben nem csupán egy politeista vallási környezettel kell szembenéznie, mint Lisztrában, hanem a római életstílushoz kötődő kultúrával is. A gond akkor kezdődik, amikor Pál megszabadít a tisztátalan lélektől egy szegény rabszolganőt, aki jósnőként sok pénzt keresett gazdájának. Pál meggyógyítja őt. A megtért Lídiával együtt ez a rabszolga a második nő, aki az európai kereszténység kezdetét jelzi. A nő gazdája és annak barátai kikelnek Pál és Szilás ellen, olyannyira, hogy börtönbe juttatják őket. Az Úr azonban most is megszabadítja tanítványait a láncokból. A kereszténység első éveiben különleges kapcsolat van az evangélium és a börtön között. Máté evangélista talán ezért hangsúlyozza, hogy mindenki feladata a foglyok meglátogatása, nem csak a tanítványoké. Az első századokban a keresztények gyakori tapasztalata volt a börtön, és valójában a történelem során soha nem volt hiány a hitük miatt bebörtönzött keresztényekből. Éppen ezért ma is ugyanolyan fontos, hogy a keresztények vigasztalást vigyenek a börtönökbe, különösen oda, ahol az életet az erőszak uralja. Erről szól az Apostolok cselekedeteinek ez a története is. Pál és Szilás imádkoznak, és közben olyan „földrengést” támasztanak, amely megrengeti a falakat, lehullasztja a bilincseket, és legfőképpen megváltoztatja a börtönőr szívét, aki először meg akarja ölni magát a történtek miatt. Pál és Szilás segítenek neki megérteni, hogy mi történt. A szeretet legyőzi az ellenállását: kivezeti a börtönből, szabadon engedi és házába fogadja őket. A börtönőr egész családja megtér az evangéliumhoz. Pál és Szilás szeretete megváltoztatta ezt az embert és családját.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
