MÁJUS 7., SZERDA

 

Emlékezzünk arra az imádságra, amelyet II. János Pál pápa vezetett ezen a napon a 20. század új vértanúinak emlékére a 2000-es szentévben a római Colosseumnál, a keresztény egyházak képviselőivel együtt.

 

ApCsel 8,1–8. Kezdetét veszi az első közösség üldöztetése és küldetése

 

Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamária tájékára.²Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták. ³Saul ellenben csak úgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket.
   *A szamáriaiak megtérése.⁴Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették az evangéliumot. ⁵Így Fülöp Szamária városába került, s ott hirdette Krisztust. ⁶A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. ⁷Mert sok megszállottból – hangosan kiáltozva – kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. ⁸Így nagy volt az öröm ebben a városban.

 

István megkövezése mérföldkő az első keresztény közösség történetében. Vele elkezdődik a keresztény vértanúság története is, ahogyan egyébként maga Jézus megmondta, amikor magáról beszélt: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24) Néhány évszázaddal később egy keresztény bölcs, Tertullianus az egyre kegyetlenebb keresztényüldözés láttán ezt mondta: „A vértanúk vére a keresztények magvetése.” István kegyetlen megkövezésének célpontja ugyanis nemcsak ő maga volt, hiszen már csírájában el akarták fojtani a keresztény igehirdetést. Innentől kezdve szabadult el az erőszakos üldözés a názáreti Jézus első követői ellen. Lukács azt írja, hogy néhányan Jeruzsálemben maradhattak, sokaknak viszont el kellett menekülniük, és Antiochia felé indultak, ahol folytatták az evangélium hirdetését. Isten szavát nem lehet láncra verni. Ha a tanítványok hűségesek, akkor az igehirdetés megerősödik. Mondhatjuk, hogy a jeruzsálemi közösség elnyomása ahelyett, hogy megfékezte volna, inkább felgyorsította az evangélium hirdetésének terjedését más városokban. A keresztény szeretet arra vezet, hogy „életünket adjuk” az evangéliumért és a testvérekért, különösen a szegényekért. Erről tanúskodik Fülöp is, aki szintén a hét diakónus egyike volt. Ő – de ugyanezt a példát mutatja sok más tanítvány is az Egyház első közösségében, akiknek nevét nem ismerjük – kiterjesztette az igehirdetés határait Szamária tartományra, ahol újabb csodák történtek a nép körében. Isten szava sokak szívében növekedett; ezzel együtt növekedett a közösség.

Imádság a szentekkel