Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepe
1 Kor 15,1–8. Azt
hagytam rátok, amit magam is kaptam
1Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az
evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok
benne. 2Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy,
ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé.
*3Elsősorban
azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások
szerint, 4eltemették, és harmadnap feltámadt, az Írások
szerint. 5Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. 6Később
egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még
élnek, néhányan azonban már meghaltak. 7Azután Jakabnak jelent
meg, majd az összes apostolnak. 8Utánuk pedig, mint egy
elvetéltnek, megjelent nekem is.
Az Egyház ma Fülöp
és Jakab apostolokra emlékezik. Pál apostol a Korintusiaknak írt levelében arra
emlékeztet, hogy a feltámadt Jézus megjelent Jakabnak, majd az összes
apostolnak. Húsvéttól és a Feltámadott megjelenéseitől kezdődik annak az
evangéliumnak a hirdetése, amely nemzedékről nemzedékre száll. Pál emlékeztet
arra, hogy ugyanazt az evangéliumot adta tovább a korintusiaknak, amelyet ő
maga is kapott. A feltámadás húsvétjának befogadása és továbbadása: ebben
rejlik az evangélium szíve és a keresztény élet titka. Fülöp és Jakab
apostolokra pedig úgy emlékezik a hagyomány mint nagylelkű tanítványokra, akik
az elsők között válaszoltak Jézus hívására. Fülöp galileai volt, Betszaidából
származott, halász volt, akárcsak Péter, és ő volt az, aki később lelkesen
meghívta Natánaelt (Bertalant). Később pedig ő volt az, aki Jézus elé vitte
azoknak a görögöknek a kérését, akik látni akarták őt Jeruzsálemben (Jn
12,20–22). János evangéliuma misszionáriusnak mutatja be őt nekünk, akiben
kérdések támadnak, és aki elgondolkodik a Jézust látni akaró emberek kérdésein.
A hagyomány szerint Asia provinciát és Frígiát evangelizálta, ahol mártírhalált
halt. Jakab viszont, akit a „kisebbiknek” is neveznek, hogy ne keverjük össze a
másik Jakabbal, János testvérével, Zebedeus fiával, 62-ben Jeruzsálemben halt
mártírhalált. Az elsők között volt, akik életüket adták az evangéliumért. „Ha
Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek…” (1Kor 15,14) Pál megnevezi a
szemtanúkat: azokat, akiknek a feltámadt Jézus megjelent, sőt hozzáteszi, hogy
„több mint ötszáz testvérnek”, akik közül a legtöbben akkor még éltek. Mi is,
akik a feltámadás tanúinak e hosszú sorában utolsónak tekinthetjük magunkat,
arra vagyunk hivatottak, hogy elmerüljünk a hit és a szeretet e
tanúságtételében. Nem szavaink, hanem életünk miatt hisznek az emberek a
feltámadásban. És Krisztus feltámadt teste ma tanítványainak tagjaiban van,
azokban a tagokban, amelyek mi is vagyunk azáltal, hogy megéljük az ő szeretetét
ebben a világban.
Imádság az apostolokkal
