MÁJUS 8., CSÜTÖRTÖK

 Az argentínai Lujáni Miasszonyunkként tisztelt Szűz Mária emlékezete

 

ApCsel 8,26–40. Fülöp megkeresztel egy etiópiai tisztségviselőt

Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj útra, és menj délre, a Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra.” ²⁷Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákénak, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni. ²⁸Visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. ²⁹A Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj, és szegődj a kocsi mellé!” ³⁰Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: „Érted, amit olvasol?” ³¹„Hogyan érthetném – felelte –, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. ³²Az Írásnak ezt a helyét olvasta:

Mint a juhot, úgy vitték leölni.
Ahogy a bárány sem ad hangot
nyírója előtt,
ő sem nyitotta szóra ajkát.
³³A megaláztatásban vétetett el róla az ítélet.
Ki sorolhatja fel nemzedékét?
Mert élete elvétetett a földről.

   ³⁴Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Mondd, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki másról?” ³⁵Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. ³⁶Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?” ^37 38Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. ³⁹Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját. ⁴⁰Fülöp egyszerre Asdódban találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden városban, míg meg nem érkezett Cezáreába.

 

A Gáza felé vezető úton, ezen a napjainkban tragikus erőszakkal sújtott vidéken, több ezer ember, köztük rengeteg gyermek halálának helyszínén, a teljes pusztulás földjén, ahol még a menekülési útvonalakat is elvágták, déli irányban egy zarándok halad Jeruzsálemből Etiópia felé. Kandáké etiópiai királyné hű embere ő, és a kocsiján utazva Izajás könyvét olvassa. A Szentlélek indíttatására Fülöp odalép hozzá, és megkérdezi tőle, érti-e, amit olvas. Az etióp őszintén válaszol: „Hogyan érthetném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Válasza figyelmet érdemel, hiszen a hit felé vezető utat jelöli ki: senki nem önmagától lesz hívő ember, és a közösség segítsége nélkül senki nem értheti meg a Szentírást, ha nem – ahogy Szent Ágoston fogalmazott – az Anyaszentegyház ölében olvassa. Mivel az etióp udvari tiszt meg akarja érteni, amit olvas, maga mellé ülteti Fülöpöt, hogy nyissa meg elméjét, és segítsen a szöveg megértésében. A hitben senki sem elég önmagának. Mindig szükség van arra, hogy valaki mellettünk álljon, és segítsen megérteni az evangéliumot. Mindnyájunknak fel kellene vennie valakit élete kocsijára, aki kíséri őt, segít neki megérteni az Írásokat, vagyis azt, hogyan alkalmazhatja Isten szavát az életére nap mint nap. Egyikünk sem „önellátó” a hitben. Az etióp férfi elfogadta Fülöp segítségét, és egész úton hallgatta őt. Egy bizonyos ponton megállította a kocsit, és kérte a keresztséget. Megértette az olvasott szakaszt, de nem elvont, hanem konkrét, személyes módon, megérezve, hogy a próféta szavai hozzá szólnak. Ezért akart megkeresztelkedni: amit meghallgatott, annak meg is kellett valósulnia életében. Ha mi is képesek leszünk megállítani életünk kocsiját, és segítséget kérni ahhoz, hogy az evangélium értelmének mélyére hatoljunk, akkor újult erővel és megvilágosodott értelemmel folytathatjuk majd utunkat.

Imádság az Egyházért