Zakeusra
emlékezünk, aki felmászott egy fára, hogy láthassa az Urat, és a megtérést
kapta ajándékul.
17Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak – vagyis a szaddúceusok pártja –, elteltek irigységgel. 18Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. 19Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: 20»Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.«
21Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak.Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. 22De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: 23»A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.« 24E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. 25Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: »Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.« 26Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 27Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: 28»Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.« 29Erre Péter és az apostolok azt felelték: »Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. 30Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. 31Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. 32Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.« 33Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.
A főpapok és a szadduceusok az apostolok sikere
láttán féltékenységükben elrendelték az apostolok letartóztatását. A szöveg így
fogalmaz: „elteltek irigységgel”. Jól tudjuk, milyen károkat okoz a rossz
érzések között is a leginkább ördögi: az irigység. A Bölcsesség könyve azt
írja, hogy a halál az ördög irigysége miatt lépett be a világba. Az apostolokat
is irigységből vetették börtönbe, mert Isten szavának hirdetése nyomán valóban
csodák történtek, és a keresztény közösségnek nemcsak a létszáma, hanem a
megbecsülése is növekedett az emberek körében. Működésével ellenállt a gonosz
művének, amelynek célja az emberi együttélés lerombolása. Ezért sújt le a
keresztény közösségre a gonosz erőszak, ahogy korábban Jézusra is. De az Úr nem
hagyja el tanítványait: csodás körülmények között éjjel egy angyal kiszabadítja
őket a börtönből, és megparancsolja nekik, hogy menjenek ismét a templomba, és
tanítsák a népet. Úgy is mondhatnánk, hogy Isten szavát már nem lehet béklyóba
kötni. A mindenkori Heródesek, akik újra meg újra megpróbálják elhallgattatni
az evangéliumot, rendre vereséget szenvednek Jézus erejétől, aki egyszer s
mindenkorra legyőzte a gonoszt. Az evangéliummal, hallgatóival és követőivel
szembeni ellenállás végigkísérte a keresztény közösség életét. Napjainkban
sincs hiány azokban, akik folytatják e világ fejedelmének erőszakos művét, hogy
elhallgattassák az evangéliumot. A múlt században hívők millióira sújtott le a
totalitárius rendszerek haragja azzal az eltökélt szándékkal, hogy tanúinak
bebörtönzésével és meggyilkolásával elhallgattassák az evangéliumot. Az
evangéliumi szó azonban előbb-utóbb szétszakít minden láncot. Természetesen nem
irtja ki üldözőit, ellenkezőleg, a rabok ajkáról imádság száll fel értük, hogy
megtérjenek a szeretetre. A gonosz misztériuma tovább működik, de soha nem
győzheti le Jézus tanítványait. Pál apostol ezt írta a római keresztényeknek:
„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás?
Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard? [...] De mindezeken
győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy
sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem
jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem
szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban
van.” (Róm 8,35–39). A főpapok irigységtől elvakult vezetői újra előállítják az
apostolokat, de Péter és János megint csak azt felelik, hogy az emberek helyett
inkább Istennek kell engedelmeskedniük.
Imádság a szentekkel
