Augusztus 4., péntek

81. zsoltár Aki örömének közepette vezetett ki minket

 
3 Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett!
4 Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján!
5 Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől.
6 Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem:
10 Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha!
11 Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból. Nyisd ki a szádat és én teletöltöm.

A zsoltár a sivatagi vándorlásról megemlékező liturgikus ünnepség alkalmával hangzott el. Örömteli buzdítással kezdődik: „Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett! Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján” (3-4 vv.) De rögtön feltűnik egy prédikátor is, aki figyelmeztetéssel fordul az imádságra összegyűlt néphez: „Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael! Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha! Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból.” (9-11 vv) Nem véletlen, hogy a figyelmeztetés a „hallgass” felszólítással kezdődik. A hallgatás az első lépés az Úrhoz vezető úton. A hívő ugyanis az, aki Isten Igéjét hallgatja, nem pedig saját magára, vagy az éppen aktuális mentalitásra hallgat. “A hit a hallásból fakad” mondja Pál. (Róm 10, 17) Sokszor meg vagyunk győződve, hogy hallgatnunk kell és Istennel való kapcsolatunkra vonatkozóan nem teszünk fel magunknak kérdéseket. Sajnos gyakran történik meg az, amiről a zsoltár is említést tesz: „De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz” (12 v) Jól tudjuk saját tapasztalatunkból, milyen könnyű elmenni a Szentírás mellett, és magunkra figyelni. Sok gonoszság gyökere éppen a makacs és önhitt magunkra figyelésben jelentkezik. Nem az Úrra hallgatunk, aki annyira szeret minket és végtelenül türelmes hozzánk. A Zsoltár választás elé állít minket: kit is akarunk hallgatni? A bálványokat, akik gyakran mi magunk vagyunk, vagy az Urat? A szabadságunkat tisztelő Isten pedig szól hozzánk folyamatosan, hogy hagyjuk magunkat általa vezetni. A zsoltáros Izraelt arra figyelmezteti, hogy ezt Istent kell hallgatnia: aki népét Egyiptomból kivezette. Ő az igazi szabadító és megváltó. Szabadulásunkra emlékezve mindennap megújíthatjuk az Úrra való figyelmünket, és a testvérek közösségében visszatérhetünk az Úr dicséretét örömmel zengeni.

Imádság a Szent kereszthez