A
Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak
Apcsel
5, 1-11 Ananiás és Szafira
1Egy bizonyos Ananiás nevű férfi is a feleségével, Szafirával együtt földet adott el,
2de a felesége tudtával csalárdul megtartott valamit a föld árából, s csak egy részt hozott el és tett az apostolok lábához.
3Péter
azonban így szólt: »Ananiás, miért ejtette a sátán kísértésbe a
szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és csalárdul visszatarts a föld
árából?
4Ha
megmaradt volna, magadnak maradt volna, és magad rendelkeznél azzal,
amit eladtál. Miért vetemedett hát szíved erre a dologra? Nem embereknek
hazudtál, hanem Istennek!«
5Amint Ananiás ezeket a szavakat hallotta, összeesett és meghalt. Erre nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották.
6Az ifjak pedig felkeltek, felemelték, kivitték és eltemették.
7Körülbelül három óra múlva belépett a felesége, aki nem tudta, hogy mi történt.
8Péter megkérdezte tőle: »Mondd nekem, asszony, csakugyan annyiért adtátok el a földet?« Az így felelt: »Igen, annyiért.«
9Erre
Péter azt mondta neki: »Mire volt jó megegyeznetek abban, hogy
megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, akik eltemették férjedet, az ajtónál
állnak, s téged is kivisznek.«
10Nyomban összeesett a lábainál és meghalt. Az ifjak pedig beléptek, halva találták, erre kivitték és eltemették a férje mellé.
11Ekkor nagy félelem fogta el az egész egyházat és mindazokat, akik ezeket hallották.
Ananiás
és Szafira története meglehetősen kemény. A szerző elbeszélése
szerint eladták földjüket és megtartván maguknak a maradékot, a
tanítványok közösségének csak a bevétel felét adták. A
probléma, nem a cselekedetük volt, hanem hogy hazudtak Péternek,
hogy a közösségnek adták a teljes összeget. Ananiás és Szafira
még abban a pillanatban meghaltak, egyik a másik után. Az
elkövetett cselekményhez képest talán túlzó volt a büntetés.
Ananiás és Szafira a hazugságukkal eltávolodtak a közösségtől,
így lerombolták magukban az ajándékba kapott lelki életet.
Nemcsak egyszerű kötelezettségszegésen érték őket, hanem a
közösségi lelkülettől távolodtak el, ami oda vezet hogy magukat
pusztítják el. Nem Isten büntetéseként kell értelmezni a
halálukat, hanem hazugságuk következményeként, hogy mások elé
helyezték saját érdekeiket. Mindahányszor hagyjuk magunkat ,
egocentrizmusunkat érvényesülni erőszakot követünk el a
közakarattal szemben és ez miránk üt vissza, csak utána a
többiekre. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője megemlíti, hogy
látva a történteket az embereket félelem töltötte el. Nem azt
sugallja, hogy a tanítványok közösségében attól fogva a
félelem volt a megszokott. Tudjuk, hogy az összetartozás és
egység gyümölcse a béke, az öröm és a szeretet, ahogy Lukács
is írja. Máskülönben Ananiás és Szafirához hasonló hazugságok
fertőzik meg és teszik tönkre a közösséget, hagyva ezáltal a
“megosztás” szellemét eluralkodni, ami maga a gonosz. Az
Apostolok cselekedetei megérteti velünk, hogy vigyázzunk arra,
hogy megőrizzük az Úr által nekünk ajándékozott egységet. A
testvériséget nagy gonddal kell védeni, mert könnyű azt
megsebezni önző magatartásunkkal.
Imádság
a békéért
