Augusztus 12., szombat

Apcsel 2, 22-36 Jézus, az életünk

Előesti imádság 

 

²²Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, ²³ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. ²⁴Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák,  

²⁵mert Dávid róla mondja:
‘Magam előtt látom az Urat mindenkor,
mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak.²⁶Ezért örvend a szívem,
és ujjong a nyelvem,
sőt testem is békében nyugszik el,²⁷mert nem hagyod lelkemet az alvilágban
s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. 

²⁸Megmutatod nekem az élet útját,
és színed előtt örömmel töltesz el engem’.  ²⁹Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk.  ³⁰Mivel azonban ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára,  ³¹a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást. ³²Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. ³³Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt, és akit az Atya neki megígért, a Szentlelket, kiárasztotta – akit ti láttok és hallotok. ³⁴Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondja:
‘Szólt az Úr az én Uramnak:
Jobbom felől foglalj helyet,³⁵amíg én ellenségeidet
lábad zsámolyává teszem’. ³⁶Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!«

Péter apostol a föld népeihez szólva kijelenti, hogy Jézus legyőzte a gonoszt, a halált és mindenki számára új királyságot alapított. Közli a jelenlévőkkel, hogy a fiatal názáreti próféta, a csodák és gyógyítások után, önként oda adta magát a gonosz erőszaknak. Halálra ítélték és keresztre feszítették. Az Atya azonban feltámasztotta, és “feloldotta a halál bilincseit”. Engedelmessége, az emberek iránti végtelen szeretete és az Atya akaratára való ráhagyatkozás miatt elnyerte a feltámadást.

Ahogy Péter mondja az ajtó előtt álló tömegnek: “Isten ezt a Jézust támasztotta fel” Ez Húsvét öröme, a keresztény hit lényege. Ez a hír bejárta az előttünk lévő századokat és hozzánk is eljutott: megkaptuk és az a feladatunk hogy tovább is adjuk sokaknak. Folytatnunk kell ezt a hagyományt, megélni, hírül adni másoknak. Az Evangélium a jó hír, amelyet a világ vár. Azért jó hír, mert az Ige nem üres, elvont, és teoretikus, hanem belép az emberek szívébe és átalakítja őket. Isten Igéjével eltelve át tudják alakítani a világot, az amúgy lehetetlen szeretet csodáit pedig be tudják teljesíteni. A Péter által hirdetett Krisztusi szeretet, olyan szeretet, mint amikor másokat jobban szeretünk saját magunknál. Jézus ezt tette. Mindannyiunk bűnét hordozta és meghalt értünk. A határok nélküli szeretet legyőzte a halál tragikus korlátját. Addig a halál volt minden élet befejezése, Jézussal minden az ellenkezőjére változott: az élet legyőzte a halált, a szeretet legyőzte a gonoszt. Péter arra emlékezteti hallgatóit, hogy ezt előre megjövendölték a próféták. Közülük sokan ismerhették a Próféták írásait, de lehet hogy nem jól emlékeztek, vagy nem hittek benne, ahogy gyakran velünk is megtörténik, amikor az Evangélium szavának nem adunk elég figyelmet. Jézus beteljesítette a jövendöléseket, sokak álmait, akik egy új, igazabb és szeretettel telibb életre vágyakoztak. Péter, ahogy minden mai keresztény is, aki hirdeti az evangéliumi szeretetet, így szól a föld népeihez: “Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!”

Előesti imádság