Arimateai
József emléknapja. Az Úr tanítványa volt, aki „várta Isten
országát”.
Mt
27,57–61. A sír
51És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.
53Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54A
százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a
történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten
Fia volt.«
55Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.57Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
58Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.
59József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba,
60és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment.
61Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben
A
mai napon az egyház Arimateai Józsefre emlékezik, aki tehetős
ember volt, földbirtokos, „előkelő tanácsos [..] aki maga is
várta az Isten országát” (Mk 15,43). Mind a négy evangélista
megemlékezik róla a szenvedéstörténetben. Megjegyzik, hogy Jézus
tanítványa lett, de titokban, mert félt a júdeaiaktól. Most
azonban eljön a pillanat, hogy nyilvánosan előálljon. Ez Jézus
halálának pillanata, amikor minden tanítványa elhagyta a Mestert.
Ekkor, mikor úgy tűnt, már mindennek vége, József összeszedi
bátorságát, és elmegy Pilátushoz, hogy elkérje Jézus testét.
Feltehetjük a kérdést, vajon honnan veszi József ehhez a
bátorságot? Nikodémus, Jézus tanítványa is összegyűjti a
bátorságát, és felkeresi Jézust, de ő is titokban. A nap már
nyugodni készült, és az éj kezdett leereszkedni Jeruzsálemre. A
nap fényeivel együtt ama mester szavainak ereje is kezdett
kihunyni. Úgy tűnt, e szégyenteljes halállal most már mindennek
vége. De íme, Arimateai Józsefnek mégis van bátorsága kilépni
a nyilvánosság elé: elkeseredett haragja, amelyet ama halál
kapcsán érzett, arra ösztönözte, hogy nyilvános jelét adja a
Mester iránti szeretetének. A Gonosz, aki ez idáig akadály nélkül
vitte végbe tervét, most belebotlik egy jó emberbe, aki
szembeszáll hatalmával, s így az irgalmasság ellenáll a
menekülésnek, a közömbösségnek és a hűtlenségnek. Az a halál
nem volt hiábavaló. Egy jó ember szembeszállt a gonosszal, és
irgalmas szeretetet tanúsított. József rátalált Nikodémusra,
aki szintén titokban volt Jézus tanítványa, és ők ketten
nyilvánosan is tanúságot tesznek a Mester iránti szeretetükről.
Máté evangélista megjegyzi, hogy József „gyolcsot vásárolt,
majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és
sziklába vájt sírboltba helyezte”. Azon a péntek estén,
miközben az éjszaka mindent beborítani látszott, a két tanítvány
a fény erejével legyőzi félelmét és a szeretet erejéről tesz
tanúságot.
Imádság
az egyházért
