Augusztus 29., kedd

Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapja, aki az Úr előfutára volt.

Márk 6,17-29. Keresztelő János halála

Imádság az Úr anyjával, Máriával

Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. ¹⁸János tudniillik figyelmeztette Heródest: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” ¹⁹Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. ²⁰Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. ²¹Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. ²²Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” ²³Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” ²⁴Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – válaszolta. ²⁵Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” ²⁶A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. ²⁷Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, ²⁸és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. ²⁹Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.

Az egyház a kezdetek óta megemlékezik Keresztelő Jánosnak nemcsak a születéséről, hanem halálának napjáról is. János Heródes keze által szenvedte el a vértanúhalált, aki inkább hallgatott egy gonosz asszony szeszélyére, semmint a próféta kemény, de igaz szavára. Ő az utolsó, a legnagyobb próféta, aki a Messiás eljövetelét készíti elő. Az ő keménysége ellentétben áll azzal a megszokással, hogy a magunk érdekének vetünk alá mindent; lényeglátása segít megszabadulni a felesleges dolgoktól; az ő reménysége pedig arra emlékeztet bennünket, nem ismerhetjük fel Jézust, ha nem készítjük elő szívünket, ha nem nézünk szembe a szív és a világ megannyi helyének sivatagával. Hallgassuk hát az ő hangját, hogy utat készítsünk az Úrnak, aki eljön. A Keresztelő az igazságról és a szív megtéréséről prédikált. A király bizalmába fogadta őt. Heródiás viszont, akit a próféta prédikálása egyre jobban bosszantott, ki nem állhatta őt. Heródes sajnos nem tartott ki a próféta meghallgatásában. A félelem, amelyet János intelmei feltámasztottak lelkében, nem teremhette meg benne a megtérés gyümölcsét. Az igehirdetés elutasításának keserű tapasztalata ez, amely elkerülhetetlenül a szív megkeményítéséhez vezet, amíg egészen gonosszá nem teszi azt. Heródes, rossz szívvel ugyan, de hagyja, hogy a szeszélyek vezérelte események magukkal sodorják, és végül gyilkossá vált. Minden mást félresöpörve az adott szó fontosabb volt számára, mint a próféta élete. Heródes úgy döntött, hogy lefejezteti a Keresztelőt. Megromlott szíve gyilkosságra indította és arra, hogy megpróbálja a gonoszt győzelemre juttatni a jó felett. Egészen máshogy viselkedtek azok, akik a Jordán folyóhoz siettek, hogy a Keresztelőt hallgassák: ők azért gyűltek oda, mert felismerték, hogy ők maguk bűnösök, akik megbocsátásra, változásra és üdvösségre áhítoztak. János tanúságtétele – s az evangélium hirdetése mindenkor annak számít – felkészíti a szíveket az Úr befogadására. Ez történik a Keresztelő némelyik tanítványával is, miután meghallgatták a Jézusról szóló szavakat, követték őt. Ha nem hallgatjuk meg a próféta szavát, nem figyelünk buzdításaira és figyelmeztetéseire, azzal magát az Igét „fejezzük le", és hatástalanná tesszük az Úr befogadására hívó szót. Ne menjünk a sivatagba szél által derékba tört nádszálat keresni, vagyis egyet a sok kép közül, amelyet értetlenül nézünk; ne keressünk kényelmes, szép ruhába öltözött férfit, hisz az olyanok a királyok palotáiban vannak, ahogy a jólét megannyi hamis biztosítéka is. Hagyjuk, hogy az szólítson meg bennünket, aki a világban jelenlévő Urat mutatja meg nekünk, mert ő a várakozás embere. És csakis az ismeri fel a jelenlévő üdvösséget, aki képes várakozni, aki felkel álmából.

Imádság az Úr anyjával, Máriával