Augusztus 22., kedd

ApCsel 5,12-16. Péter árnyéka

Imádság Máriával, Urunk édesanyjával 

¹²Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. ¹³Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. ¹⁴A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. ¹⁵Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. ¹⁶Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

A Salamon-csarnok olyan hely volt, ahol Jézus rendszeresen tanított. Az apostolok pontosan azon a helyen voltak, hogy folytassák mindazt, amit a Mesterük tett azelőtt. Jézusról és tanításáról kezdtek el beszélni, ugyanazt az erőt és irgalmasságot sugározták, mint ő. Lukács megemlíti, hogy: „senki sem mert közéjük elegyedni”, talán azért, mert a nép vezetői tiltották a prédikálást, és tartottak tőlük. Bölcs óvatosság volt ez, és nem akadályozta a közösség számbeli növekedését: „de a nép magasztalta őket” (13), folytatja a szerző, és „a hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz”. Világosan kitűnik, hogy a lelkipásztori bölcsesség viszi előre a figyelmes, vitába nem bocsátkozó, és ugyanakkor hatékony küldetést. Sokan odasiettek hozzájuk. Az evangéliumokéhoz hasonló jelenet ismétlődik meg: sok ember sereglik össze a csarnokban, amerre az apostolok járnak, és sokan „még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat” (15). Nagyon szép leírás a Jeruzsálem utcáin és terein járó apostolokról. A kezdetektől azt mondhatjuk a keresztény közösségre, hogy kilép, ahogy Ferenc pápa mondaná. Ez a jelenet felveti azt a kérdést, hogy vonzó-e az életmódunk, hogy kivált-e meghatódást, hoz-e reményt, boldogságot? A kép, hogy Péter árnyékában gyógyulásra találnak az emberek, elgondolkodtató. Péter és az Evangéliumot megélő bármelyik tanítvány képe, akiknek a puszta árnyéka is gyógyít, felveti annak sürgető voltát, hogy a keresztény közösségek Isten irgalmának árnyékai legyenek városainkban. Amikor Péter árnyéka rájuk vetült, azt jelentette, hogy magának Istennek az irgalma és szeretete öleli körül őket. Ma is erre hivatott minden keresztény közösség: az Úr irgalmának árnyékába vonni azokat, akiket a városainkat sújtó szeretetlenség sivatagi forrósága perzsel. A szeretet árnyékában felüdülésre és erőre lelnek, hogy felkeljenek és folytassák útjukat.

Imádság az Úr anyjával, Máriával