Mária mennybevételének ünnepe
Jel
11,19; 12,1-6.10; Zsolt 44; 1Kor 15,10-26; Lk 1,39-56
Augusztus
közepén a keleti és a nyugati egyház egy időben ünnepli Mária
mennybevételét. A katolikus egyházban Mária test szerinti
mennybevételének dogmáját – mint ismeretes – XII. Piusz pápa
hirdette ki az 1950-es szentévben, miután kikérte a világ
püspökeinek véleményét. Maga az emlékezet azonban jóval
régebbi: az egyház első évszázadaiba nyúlik vissza. Keleten,
ahonnan valószínűleg ered, még ma is Szűz Mária
elszenderülésének nevezik. Sztudita Szent Teodor e hitigazság
fölött álmélkodva ezt kérdezi: „Milyen szavakkal fejezzem ki
titkodat? Elmém nem éri föl… mert szokatlan és magasztos e
titok, amely meghaladja minden gondolatunkat.” Majd hozzáteszi:
„Ő, aki anya lett, romlatlan szűz marad, mert Isten volt, aki
tőle született. Ezért különbözöl mindenkitől
elszenderülésedben, és te egyedül részesülsz joggal
testestül-lelkestül teljes személyed megdicsőülésében”.
Végül e szavakkal fejezi be: „Elaludtál, de nem azért, hogy
meghalj; felvétettél a mennybe, de nem szűnsz meg az emberi nemet
védelmezni”.
Mária
elszenderülésének ősi ikonja őrzi a történetet. Amikor
közeledett Mária földi életének vége, az angyalok összehívták
az apostolokat, akik addigra már szétszóródtak a föld különböző
tájain. Rögtön útra keltek, hogy Mária halálos ágyához
menjenek. Bizonyos értelemben megismétlődött a pünkösdi
jelenet, amikor az utolsó vacsora termében „mindannyian egy
szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak… Máriával.”
(ApCsel 1,14) Annyi év után most újra összegyűltek Mária körül,
és talán elmesélték neki mindazokat a csodákat, amelyeket az Úr
vitt végbe igehirdetésük által. A pünkösd csodája nem maradt
egyszeri esemény: számtalan városban sok keresztény közösség
született. Az a kis mag terebélyes fává növekedett. A legenda
szerint alighogy az apostolok befejezték beszámolójukat, Mária
elszenderült. Ezt a jelenetet ábrázolja a mai ünnepet szemléltető
keleti ikon. A középpontban Jézus áll, aki karjaiban egy kislányt
tart, Máriát, aki kicsinnyé vált a mennyek országáért, és
akit az Úr a mennybe vezet.
Azt
is mondhatnánk, hogy a mai ünneppel annak az útnak az utolsó
állomására emlékezünk, amelyen Mária az angyali üdvözletet
követően elindult. Lukács evangéliuma így ír erről: „Mária
pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé,
Júda városába.” (Lk 1,39) Mária azokban a napokban Galileából
egy Jeruzsálemhez közeli kis városba sietett, hogy meglátogassa
rokonát, Erzsébetet. Ma pedig úgy jelenik meg előttünk, mint aki
a mennyei Jeruzsálem hegye felé siet, hogy ott végre megláthassa
az Atya és saját Fia arcát. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy
Mária élete során soha nem szakadt el Fiától. Láttuk, amint a
kis Jézussal Egyiptomba menekült; serdülő fiúként Jeruzsálembe
vitte; harminc éven át Názáretben nap mint nap szemlélte őt, és
mindent megőrzött róla szívében. Követte akkor is, amikor
elhagyta Galileát, hogy minden városban és faluban hirdesse az
Igét. Vele volt végül még a kereszt alatt is.
Ma
láthatjuk Máriát megérkezni Isten hegyére: „öltözete a Nap,
lába alatt a Hold, a fején tizenkét csillagból korona.” (Jel
12,1) Láthatjuk belépni a mennybe, a mennyei Jeruzsálembe. Ő volt
az első hívő, aki befogadta Isten Igéjét, és ő az első, akit
befogadott a menny. Ő volt az első, aki a gyermek Jézust a
karjaiba vette, most pedig ő az első, akit a Fiú karjaiba vesz,
hogy magával vigye a mennyországba. Mária titka ez, de
mindnyájunké is egyben. Sőt, ez magának a történelemnek a
titka. A mennybevétel útját Mária nyitotta meg, s erre az útra
vezetnek mindazok léptei, akik életüket Mária példáját követve
Jézushoz kapcsolják. A mai szentmisén felolvasott szentírási
részek a megváltásnak ebbe a titkába vezetnek be minket. A
Jelenések könyve szemünk előtt tépi szét a történelem egét,
ahol a jó és a rossz küzdelme folyik: az egyik oldalon az asszony
áll fiával, a másikon a megkoronázott vörös sárkány. A
keresztény olvasat szerint ebben a képben Mária (az egyház
jelképe) és Krisztus alakja látható. Máriát és Krisztust
bensőséges kötelék egyesíti, magasztos jelei ők a jónak és az
üdvösségnek. Velük szemben a sárkány áll, az erőszak
rettenetes szimbóluma. Vörös, mint a vér, amelyet kiont, és
részeg a hatalomtól, amelyet hét koronás feje jelképez. Mária
és Jézus az „új pár”, akik üdvözítik a világot. A
történelem kezdetén Ádámot és Évát legyőzte a gonosz, az
idők teljességével az új Ádám és az új Éva fog végérvényesen
győzedelmeskedni az ellenség felett. Igen, Jézus a gonosz fölött
aratott diadalával legyőzi a lélek és a test halálát is. A
történelem láthatárán kirajzolódik a Fiú feltámadása és az
Anya mennybevétele. Pál apostol írja: „Mivel egy ember idézte
elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint
ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre
is kel.” (1Kor 15, 21-22)
Mária
testestül való mennybevétele a saját jövőnket mutatja meg
nekünk: mi is testünkben leszünk az Úr mellett. Mondhatjuk, hogy
a mai ünneppel megkezdődik a feltámadás teljes győzelme.
Kezdetét veszi az új ég és az új föld, amelyet a Jelenések
könyve hirdet. A mennyei Jeruzsálem benépesül, és megindul benne
az élet békében, igazságosságban és szeretetben. Mária
Magnificatja ezért a mi énekünkké is válhat, az egész emberiség
énekévé, amely látja, hogyan hajol le az Úr minden emberhez,
alázatos teremtményeihez, férfiakhoz és nőkhöz egyaránt, hogy
magával vigye őket a mennybe. Ma különös örömmel hallhatjuk az
alázatos galileai asszony énekébe vegyülni minden névtelen
asszony Magnificatját, azokét, akikről nem emlékezik meg senki; a
szegény asszonyokét, akikre az élet terhe és az erőszak drámája
nehezedik, akik most végre erős és szerető karok ölelését
érezhetik, amelyek felemelik, és egészen a mennyekig vezetik őket.
Igen, Isten ma a szegény asszonyokat is felveszi magához a mennybe.
Ez a rabszolgasorba taszított nők, a harmadik világ földig
görnyedő asszonyainak a mennybevétele. Ez a kislányok
mennybevétele, akiket embertelen munkára kényszerítenek, és
akiket korán elragad a halál. Ez minden olyan nő mennybevétele,
akik testükben és lelkükben a férfiak elvakult erőszakosságától
szenvednek. Minden olyan asszony mennybevétele, akinek fáradságos
munkáját senki sem veszi észre. Ma az Úr letaszította trónjukról
a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatos és ismeretlenségben
élő nőket; üres kézzel küldte el a gazdagokat és az erőseket,
és elhalmozta javaival a kenyérre, szeretetre, barátságra és
gyengédségre éhező nőket.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
