ApCsel
3,11–26. Péter beszél a tömeghez
11Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép csodálkozva futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba.
12Amikor Péter látta ezt, így szólt a néphez: »Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejéből vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár? 13Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt.14Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul 15az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. 16Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.
17Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is. 18Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által előre hirdetett, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. 19Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, 20s hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust. 21Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által. 22Mózes ugyanis megmondta, hogy ‘Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek. 23Az történik ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül’. 24A próféták, akik szóltak Sámueltől kezdve és azután, mind hirdették ezeket a napokat.
25Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor Ábrahámnak azt mondta: ‘A te utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége’. 26Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából.«
12Amikor Péter látta ezt, így szólt a néphez: »Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejéből vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár? 13Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt.14Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul 15az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. 16Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.
17Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is. 18Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által előre hirdetett, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. 19Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, 20s hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust. 21Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által. 22Mózes ugyanis megmondta, hogy ‘Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek. 23Az történik ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül’. 24A próféták, akik szóltak Sámueltől kezdve és azután, mind hirdették ezeket a napokat.
25Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor Ábrahámnak azt mondta: ‘A te utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége’. 26Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából.«
Péter
éppen visszaadta a gyógyulás révén a méltóságát annak a
sánta embernek, aki évek óta a templom kapujánál kéregetett. Ez
az ember, miután meggyógyul betegségéből, azonnal ugrándozni
kezd a templom udvarán örömében. Jézust vette körül korábban
ilyen öröm és ünnepi hangulat amerre csak járt. A szegények, az
elesettek öröme volt ez, akik szeretve érezték magukat, a
tanítványoké, akik látták győzedelmeskedni a szeretetet a
magány felett, és mindazoké, akik hagyták, hogy a szeretet jelei
megérintsék szívüket. Ez a rendkívüli esemény ámulatba
ejtette azokat, akik a templomban voltak. Mindenki odafutott Péterhez
és Jánoshoz, akik meggyógyították a sántát. Péter azonban,
akitől igen távol áll az a feltűnési vágy, amelyet mindnyájan
jól ismerünk, azonnal kijelenti, hogy a csoda nem az ő művük,
hanem Istené. Isten az, aki gyógyulást ad. A tanítványok csak az
Ő szavának szolgái. Az Úr az, aki erős és hatalmas, ők pedig
csak egyszerű emberek, akiket kiválasztott arra, hogy végbevigyék
az Ő csodáit. A tanítványok eszközök Isten kezében. A mennyei
Atya az, aki feltámasztotta Jézust halottaiból, ő az, aki legyőzi
a rosszat, és meggyógyítja a betegségeket. Nem varázserővel
vagy rendkívüli hatalommal vitték végbe a csodát, hanem Isten
az, aki erősebb a rossznál, és aki továbbra is cselekszik az
emberek életében. Ezért van, hogy már az evangéliumban is
találkozunk édesapákkal, édesanyákkal és barátokkal, akik
Istenhez fordulnak, és kérik betegeik gyógyulását. Az apostolok
is arra buzdítanak, hogy imádkozzunk hittel, hogy az Úr segítsen,
és gyógyítsa meg a betegeket. Jézus így beszélt erről a
tanítványainak: „ha ketten közületek valamiben egyetértenek a
földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol
ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok
közöttük” (Mt 18,19–20). A hittel és kitartóan mondott
imádság áll a gyógyulások és csodák hátterében ma éppúgy,
mint akkor.
Imádság
az egyházért
