Augusztus 3., csütörtök

84. Zsoltár Milyen kedvesek a te hajlékaid, Uram

Imádság az egyházért 

³Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba.
Szívem és testem ujjong az élő Isten után. ⁴Hiszen a veréb házat talál magának,
a gerlice fészket, ahová fiait helyezze:
a te oltáraidnál, seregek Ura,
én királyom és én Istenem! ⁵Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak:
magasztalhatnak téged örökkön örökké!⁶Boldog az az ember, akit te segítesz,
akinek szíve zarándokútra készül. ¹¹Mert jobb egy nap a te udvaraidban,
mint más helyen ezer.
Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában,
mint a gonoszok sátraiban lakni.

A templom volt minden vallásos zsidó álma. Ide zarándokoltak el nagy ünnepeken, ahogy az evangéliumokban Jézusról is megtudjuk. Ott lakott ugyanis az Úr. Mindenki szeretett volna belépni csarnokaiban. Az építmény ragyogása hozzásegítette az embereket ahhoz, hogy érezzék és ízleljék az Isten hajlékának édességét és erejét. A zsoltár első sorai ezt a leküzdhetetlen vágyat fejezik ki. Ahogyan ^“a veréb házat talál magának,a gerlice fészket” (4v) – ugyanígy vágyakozik a hívő arra, hogy az Úr házában lakjon. És hangsúlyozza: ^“Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba. Szívem és testem ujjong az élő Isten után.” (3v) A hívő nem annyira a külső ház, a templom után vágyakozik, mint inkább a szeretett személy, azaz az Úr után. Jól tudja, hogy Isten társasága nem csak meghatározó az élete számára, hanem többet ér mindennél. Ezért mondhatja Urának: “jobb egy nap a te udvaraidban, mint más helyen ezer.” (11v) Az Isten utáni vágyakozás, az Úr arcának keresése betölti a hívő szívét és életét. A templom iránti szeretet, az odavezető hosszú, fáradságos zarándoklat csak jelei az Úr iránti szeretetnek és a vele való életnek. Érthető az az irigység, amit a papokkal és a levitákkal szemben éreznek, hiszen ők mindig a Templomban laknak. ^“Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak:magasztalhatnak téged örökkön örökké!” (5v) Az imádság helyein való fizikai jelenlét dimenziójáról van itt szó, amit érdemes hangsúlyozni és bátorítani, ahogy a szent helyek, a kegyhelyek látogatását is, hiszen közelebb viszi az embert az Úr szeretetének jelenvalóságához. Mindenki, aki átéli ezt, megtapasztalja milyen nagy boldogság az Úr házában tartózkodni. Az Úrnak ebben a házában, ami mindenekelőtt a “hívők közössége”, itt ízlelhetjük meg a zsoltárban megemlített többi örömöt is: “⁶Boldog az az ember, akit te segítesz” (6v), “Boldog, aki Te benned bízik” (13v). Mindezek az örömök az Urat állítják a középpontba. A zsoltáros tudja, hogy az egyetlen bizonyosság az életében az Úr. Ez a zsoltár mindnyájunkat arra hív, hogy az imádságunk helyét tegyük olyanná mint a templom, ami az Istennel való találkozás, az Ő jelenlétének szent helye.

Imádság az egyházért