Augusztus 11., péntek

Assisi Szent Klára emlékezete (1193–1253), aki Szent Ferenc követője volt az evangéliumi szegénység és egyszerűség útján.

 

Apcsel 2, 14-21 Péter néphez intézett beszéde

Imádság a Szent Kereszthez 

¹⁴Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: »Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! ¹⁵Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, ¹⁶hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott:
¹⁷‘És ez lesz az utolsó napokban
– mondja az Úr –,
kiárasztom Lelkemet minden emberre;
akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
ifjaitok látomásokat látnak,
öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek.
¹⁸Szolgáimra és szolgálóimra
kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.
¹⁹Csodákat fogok tenni odafönn az égen
és jeleket lenn a földön,
vért, tüzet és füstpárát.
²⁰A nap sötétséggé fog változni,
a hold pedig vérré,
mielőtt eljön az Úrnak
nagy és nyilvánvaló napja.
²¹És ez fog történni:
mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül’..

Péter mindnyájuk nevében előlépett és a ház ajtaja előtt álló tömeghez fordult. A föld minden részéről jöttek. Ahogy azokat a tekinteteket nézte eszébe jutottak Joel próféta régi szavai, azok az álmok amelyeket prófétált: “az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.” Hogy ne gondolnánk azokra a mai fiatalokra, akiknek nincsenek álmai és azokra az idősekre, akik nem tudják derűvel élni hátralévő napjaikat? Nagy árok választja el a mai generációkat, ahogy a népeket és országokat is egymástól. Bénultnak, beletörődöttnek, félősnek kell maradnunk a mai világban, az új évezred kezdetén, ahol nincsenek már új álmok sem? Igen. Sokan megelégszenek kicsi álmaikkal, kis tetteikkel és a mindennapi élet kevéske realizmusának rabszolgái lesznek. Sietnünk kell és újra kell álmodnunk egy szebb és békésebb világot, ahol vereséget szenved a gonosz, az igazságtalanság, ahol győz és uralkodik a szeretet. Ezt szomjazzák az idősek és a fiatalok, de a gyermekek, a nők és férfiak is. Péter szavaival újra álmot ad kezünkbe. Több mint álmot. Az álom Jézussal valóság lett és ennek mi részesei vagyunk. Az a felelősség ez, amely a mai keresztény generációk vállát nyomja. Ahogy Péter azon az első napon, Ferenc pápa is arra hív mindnyájunkat, hogy rideg és berögzült sémáinkból kilépve bátran hirdessük az Evangéliumot, a perifériákról indulva, ahol az embertelenség nagyobb súllyal jelentkezik. Péter Joel szavait korunkra vonatkoztatva idézi: “Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak. Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön” (2, 18-19) A nagy városok perifériáin a keresztényeket a Szentlélek arra ösztönzi, hogy “csodákat” és “jeleket” vigyenek végbe, hogy városaik életét átalakítsák. Ezek lesznek a szeretet csodás és fertőző jelei. Minden keresztény közösség arra van meghívva, hogy hallgassa és megtartsa Péter szavait, hogy új tavasz köszönthessen be az Egyházba és a világ megújulhasson.

Imádság a Szent kereszthez