Augusztus 14., hétfő

Szent Maximilian Kolbe papra emlékezünk, a szeretet mártírjára, aki önként vállalta a halált az auschwitz-i koncentrációs táborban, hogy megmentse egy másik ember életét. 

 

ApCsel 2,37-48. A keresztény közösség 

Imádság a szegényekért 

³⁷Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« ³⁸Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. ³⁹Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.« ⁴⁰Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: »Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!« ⁴¹Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. ⁴²Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban.⁴³Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által. ⁴⁴A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. ⁴⁵Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. ⁴⁶Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. ⁴⁷Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát. 

 

Péter apostol szavai, amelyek éppen olyan mélyre hatolnak, mint a lángnyelv, amely korábban leszállt az apostol fejére, megérintették az őket hallgatók szívét. “Mintha szíven találták volna őket”, írja az Apostolok cselekedetei. Ezt a célt kell kitűznie maga elé minden igehirdetésnek: elérni és eltalálni azok szívét, akik hallgatják, azaz faggatni, megindítani, javítani, felrázni nyugalmukból és megváltoztatni a szíveket. Pál apostol később azt mondja, hogy Isten szava olyan, mint egy kétéltű kard, amely behatol a szív legmélyébe. A hallgatóság, amelyet megérintettek ezek a szavak, azonnal egy egyszerű, de lényegi kérdést tesz fel Péternek: "Mit tegyünk, férfiak, testvérek?" Ezt a kérdést kell provokálnia minden igehirdetésnek. Nem elég, ha az Evangélium csupán megdöbbent – hiszen nem a pszichológia szintjén működik – hanem történelmi, azaz valós változásra mutató kérdést kell, hogy provokáljon a szívünkből, ezért kérdezi: "Mit tegyünk?" Az apostol kérdése ugyanennyire világos: "Tartsatok bűnbánatot", "Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!" Az apostol nem megszokott és megfáradt módon beszél: nem ítéli el a jelenkor világát, nem az elmúlt régi szép időkről nosztalgiázik. Péter az Evangéliumra mutat, amely egy új társadalom kovásza lehet, erő, amely segít, hogy új módon fogjuk fel és éljük meg az emberek közötti kapcsolatokat. Hiszen az Evangéliumnak nem szándéka, hogy társadalmilag tökéletes programot diktáljon vagy, hogy tökéletes, előre meghatározott keresztény társadalmat építsen. Az Evangélium szándéka sokkal egyszerűbb egyrészről, másrészről pedig sokkal mélyebb: az Evangélium a szív megtérését kéri. A szív megváltozásával kezdődik a Világ megváltozása. Azokkal az emberekkel kezdődik, akiknek már nem kőből van a szívük, amely már olyan szív, amit nem bénít meg az énközpontúság, hanem telve van azzal a szeretettel, amely arra késztet, hogy életünket adjuk a többiekért. Aki befogadja az Evangéliumot, az nem a magány és az önzés rabszolgája többé, hanem résztvevője a győzelemnek, amelyet a szeretet arat a gyűlölet, az élet arat a halál felett. Lukács megjegyzi, hogy "azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk" (41.). Az Evangélium nemzette a közösséget. Ennek az új közösségnek a vonásai pedig nagyon is meghatározottak: az apostolok tanításának meghallgatása, a testvéri szeretet, a kenyértörés, az imádság, a javak megosztása. Ez a mindenkori keresztény közösség lényegét szabályozó tömör leírás. Minden keresztény nemzedéknek – a miénknek is – szembesülnie kell az Apostolok cselekedeteinek ezzel a részével. Amikor az egyház reformjáról beszélünk, éppen arról van szó, hogy az ősegyház formáját kellene újra felöltenie. Ezt a próféciát ajánlja nekünk továbbra is az Apostolok cselekedetei, hogy mi is megvalósíthassuk azt. 
 

Imádság a szegényekért