Augusztus 5., szombat

Apcsel 1, 1-8 Előszó: negyven napon át ismételten megjelent nekik

Előesti imádság 

 
¹Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva ²addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. ³Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.⁴Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: »Azt hallottátok tőlem, ⁵hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.« ⁶Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: »Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?« ⁷Ő azonban azt mondta nekik: »Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. ⁸A rátok lejövő Szentlélek azonban erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.

 

Ma elkezdjük az Apostolok Cselekedeteinek folyamatos olvasását, amely elkísér minket a Liturgikus év végéig. Az Apostolok cselekedeteinek mindennapi értelmezésével a Sant’Egidio közösség fennállásának 50. évfordulóját, annak megünneplését szeretnénk kísérni. Ennek a közösségnek életéből veszi kezdetét a kezünkben lévő kötet. Elmondhatjuk hogy ennek a Közösségnek tapasztalata Isten szavának hűséges, naponkénti olvasásából fakad. Minden jó dolog innét veszi kezdetét, hogy naponta olvassuk Isten szavát. Az Apostolok cselekedetei – az Egyház kezdete az emberi történelemben – Isten szavának hallgatásából, az apostolok által, Pünkösdtől indulva születik.

Az egész Egyház – Mátyás kiválasztásának értelme, hogy kiegészüljön az apostoli közösség – a Szentlélek, lángnyelvekben mutatkozó eljövetelétől teszi meg első lépéseit. A Tizenkettő azon a napon, a Lélektől indíttatva kilépett az utolsó vacsora terméből, ahová félelmükbe zárkóztak és hirdetni kezdték az Evangéliumot, Jeruzsálemben, Szamáriában, Antióchián át egészen a föld legvégső határáig. Ahol véget ér az Evangélium, Lukács az Apostolok Cselekedeteinek szerzője ezt a missziót kezdi elbeszélni. Ahogy minden generációnak, keresztény közösségnek, úgy az Apostolok cselekedeteinek is Jézus Evangéliuma a kezdete és alapja. Az Egyház élete a lélekkel hallgatott Evangéliumból születik. Az Evangélium köti össze Jézust és a tanítványokat. A feltámadt Krisztussal való találkozásaikról emlékezik Lukács: ezek a találkozások nyilván kitörölhetetlen tapasztalatot jelentettek az apostoloknak. A feltámadása utáni napokban Jézus, megmagyarázva az Írásokat, megnyitotta értelmüket, így jobban megismerték Mesterüket, mint előtte, a vele töltött 3 év alatt együttvéve. Kérte Őket, hogy ne szóródjanak szét és ne zárkózzanak be, hogy maradjanak Jeruzsálemben, amely minden város példaképe, hogy ott megkapják a Szentlelket. A mindenkori tanítványok számára ez meghívás arra, hogy maradjanak a nép között, ne hagyják el a városokat. A feltámadás erejéről ugyanis az emberek között kell tanúskodniuk. Minden ember és szegény iránti irgalmas szeretetben és misszióban megtartja a Szentlélek az Úr tanítványait. Az Apostolok cselekedetei Isten szavának meghallgatásával kezdődik, azzal hogy a szegények között irgalmas szívvel járunk, szeretettel, a megszabadulás és a testvériség gesztusaival. A Szentlélek eljövetele, a Pünkösd, ennek a szeretetnek valóságos megtartásával mutatkozik meg. A világ útjain, új energia fogja vezetni és megtartani a tanítványokat. Így terjed és növekszik majd az Ige, a föld legvégső határáig.

Előesti imádság