Hálaadás
az Úrnak az elmúlt évért
Ter
15,1-6; 21,1-3; Zs 104.; Zsid 11,8.11-12.17-19; Lk 2,22-40
Az
evangélium visszavisz minket Názáretbe, hogy találkozzunk Jézus
családjával. Jézusnak szüksége volt családra. Az evangéliumok
keveset beszélnek Jézus gyermekkoráról, de a gyermekkori
jelenetek fényt vetítenek a názáreti harminc évre. Lukács azt
írja, hogy Jézus: „engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind
megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben,
korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.” (Lk 2,51-52)
Ezek
az években is szent évek voltak. Jézus családja hétköznapi
család volt, olyan emberekből állt, akik kétkezi munkájukból
éltek. Nem voltak sem szegények, sem gazdagok, talán kicsit
bizonytalan anyagi helyzetben éltek. Kétségtelen viszont, hogy
példaértékű életet éltek. Igazán szerették egymást, még ha
valószínűleg előfordult, hogy nem értették meg egymást, mint
amikor Jézust szem elől veszítették a templomban.
Mindenesetre
megvan ennek a családnak a mélysége, ami abból fakad, hogy Jézus
áll a központjában. Ez a rejtett élet kincse: Mária és József
befogadta a Fiút, védelmezte őt, s ahogy látták növekedni a
körükben, sőt, a szívükben, úgy növekedett szeretetük, és
úgy értettek egyre többet. Íme, ezért szent a názáreti család:
mert Jézus van a középpontban. Megmutatja a mi családjainknak is
a szentség útját: Jézust növelni a szívünkben, az életünkben,
az emberi történések közepette. Názáret, a szent család
hétköznapi életének színtere azt jelenti: „aki megőriz”.
Názáret, ahol Mária ezeket a dolgokat „mind megőrizte
szívében”, minden tanítvány hazája és hivatása. Még akkor
is, ha a világ továbbra is azt kérdezi: „Származhat-e valami jó
Názáretből?”
Ebben
a közegben jelenik meg Simeon és Anna. Jelentőségteljes jelenet
ez, bizonyos értelemben ők ketten teljessé teszik Jézus
családját, olyanok lesznek, mint az idős családtagok. Idős
korukban Simeon és Anna befogadják ezt a gyermeket, és ez
átalakítja őket. Simeon vigaszra lel és úgy érzi, beteltek
napjai. Anna elkezd beszélni a gyermekről mindenkinek, akivel
találkozik és ezzel második fiatalkorát éli. Simeon azt érzi,
növekszik szívében az Úr, Anna növeli Jézust azoknak a
szívében, akik meghallgatják.
Amikor
valaki befogadja az evangéliumot vagy engedi, hogy növekedjen
benne, az élete megfiatalodik, erőre kap és gyümölcsöt terem.
Ez történt abban a családban is, amelyről a mai liturgia szólt:
Ábrahám „hitt az Úrnak” – írja a Teremtés könyve, és
említi a Zsidókhoz írt levél –, befogadta életébe és a hívők
atyja lett. Nagy hite volt, erősebb, mint a szkeptikus Sárainak,
olyannyira, hogy ez a hit győzött felesége meddősége felett is.
Ábrahám hitének köszönhetően az idős és reményvesztett
Sáraiban megfogant az ígéret gyermeke.
Karácsonyi
imádság
