Jn 3,31–36. Az Atya szereti a Fiút, s
mindent a kezébe adott
31Aki felülről jön, fölötte van
mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és földi módon beszél. Aki a
mennyből jön, feljebb való mindenkinél. 32Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát
senki sem fogadja el.33Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. 34Mert akit Isten küldött, az
az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. 35Az Atya szereti a Fiút, és
mindent az ő kezébe adott. 36Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz
a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.
Ez
az evangéliumi szakasz ismét a Jézusba vetett hit központi jelentőségét emeli
ki. Ebből fakad a felszólítás, hogy emeljük föl tekintetünket a földi
dolgokról, meggyökeresedett szokásainkról, természetesnek hitt
meggyőződéseinkről – még ha vallási természetűek is –, hogy Jézust szemléljük.
Az evangélista Jézus felé akarja irányítani tekintetünket: ő az, aki „aki
felülről jön”, és aki „mindenkinek fölötte van”. Jézus az igazi remény
számunkra és a világ számára. Leszállt az égből, hogy mellettünk legyen, és
beszéljen nekünk a mennyei Atyához egyedülálló módon kapcsolódó életéről. Jézus
azért jött a földre, hogy feltárja magának az Istennek a misztériumát, amely
máskülönben kifürkészhetetlen titok maradt volna. Így nem azért jött, hogy
saját maga érvényesüljön vagy személyes projekteket teljesítsen, ahogy mivelünk
az oly gyakran megesik. Jézus azért szállt le a mennyből, hogy elhozza az
embereknek „Isten szavait”, és nekünk ajándékozza a Szentlelket, mérték nélkül.
Ebből a felismerésből fakadóan kell tisztelettel és odaadással közelednünk a
Szentíráshoz, amely „Isten szavait” tartalmazza. A meghívás minden napra szól:
olvassuk ezeket a szavakat és elmélkedjünk róluk, tegyük magunkévá őket. A
Biblia számunkra nemcsak egy könyv a sok közül, hanem az a kincsesláda, amely
magának Istennek a gondolatát őrzi. Ezért kell kinyitnunk, ízlelnünk lapról
lapra, hagyva, hogy az a Lélek vezessen minket, akit az Úr nem mér szűken,
éppen ezért sem. A Szentlélek segítsége nélkül nem lehet megérteni a Szentírás
legmélyebb értelmét. A bibliai szavak szó szerinti jelentésükön túl hordoznak
egy mélyebb, lelki értelmet, amely segít összekapcsolni a Biblia szavait és
saját tapasztalatainkat. A Biblia és a történelem összefonódása, azoknak a
bibliai szavaknak, amelyeket hallgatunk és az életünk kézzelfogható valóságának
az összekapcsolódása a Szentlélek műve. Ezért kell imádságos lélekkel
hallgatnunk a Szentírást: Isten Lelkére van szükségünk, hogy megértsük Isten
Szavát. Ezért az Írások imádságos lelkülettel végzett folyamatos hallgatása
változásra bírja majd a szívünket, átformál, hogy eszközök legyünk Isten
kezében, amelyek révén a világot jobban átjárhatja az Úr szeretete. Azt írja az
evangélista: „Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott.” Ez az erő,
amely képes megváltoztatni a világot, legyőzni a gonoszt és gyarapítani a jót:
ez az erő élt elsőként Jézusban, és ezt adja mindazoknak, akik hisznek benne.
Imádság az egyházért
