Április 6., péntek


Jn 21,114. Jézus megjelenik a tónál




1Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg:


2Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. 3Simon Péter azt mondta nekik: »Megyek halászni.« Azok azt felelték: »Megyünk veled mi is.« Elindultak tehát, és beszálltak a bárkába, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
4Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. 5Jézus azt mondta nekik: »Fiaim, nincs valami ennivalótok?« Azt felelték: »Nincsen!« 6Ő ekkor azt mondta nekik: »Vessétek a hálót a bárka jobb oldalára, és találni fogtok!« Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt.7Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: »Az Úr az!« Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert neki volt vetkőzve, és a tengerbe vetette magát. 8A többi tanítvány pedig a bárkával jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és húzták maguk után a halakkal telt hálót.
9Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. 10Jézus azt mondta nekik: »Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!« 11Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. 12Jézus azt mondta nekik: »Gyertek, egyetek!« A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: »Ki vagy te?« Tudták ugyanis, hogy az Úr az.
13Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. 14Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt a halálból.


Az apostolok, akik elhagyták hálóikat, hogy emberhalászok legyenek (Lk 5,10), ismét halat fognak. Amikor Jézus megjelenik, nem ismerik fel, és megismétlődik a korábbi jelenet. Most is hiába halásztak egész éjjel. Ilyen a terméketlen munka, a hiábavaló gondolatok, az aggodalmak, az idegeskedés, ami nem vezet sehová. Az evangélium világossága nélkül nehéz úgy fáradozni, hogy munkánk gyümölcsöt hozzon. A felénk közeledő Jézussal azonban pirkad az új nap hajnala. Ők látják, de nem ismerik fel, annyira úrrá lett rajtuk a beletörődés. Fáradtságuk ellenére mégis engedelmeskednek ezeknek a szavaknak. Talán ösztönösen hallják meg az evangéliumot – szép ez az ösztön, ami abból fakad, hogy hozzászoktak az evangélium hallgatásához – és ez arra ösztönzi őket, hogy mégis próbálják meg, vessék ki a hálókat a másik oldalon. Nagyon sok halat fognak, minden elképzelésüket felülmúlja. Most már felismerik az Urat. Az evangélium megnyitja szemüket és szívüket. Talán most jobban megértik, amit Jézus régebben mondott nekik: „…nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Csak az Úrral lehetséges a lehetetlen. És a tanítvány, akit Jézus kedvelt, megérti ezt. Ő az, aki felismeri az Urat, és rögtön meg is mondja Péternek, aki örömében beugrik a tengerbe, hogy odaússzon Jézushoz. A parton a tanítványok újra megélik a Mesterrel való közösséget. Jézus már előkészítette nekik az izzó parazsat, és várja a csodálatos halfogásból származó halat. A Feltámadt Úr lakomája ez, amit az övéivel költ el. Az evangélista szavai emlékeztetnek a kenyérszaporításra és az Eucharisztia alapítására. Az eucharisztikus liturgiában épül fel a tanítványok közössége, mely a szeretet megsokszorozódásának a helyévé válik.

Húsvéti imádság