Április 19., csütörtök

Jn 6,44–51. Én vagyok az élő kenyér

44Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. 45Meg van írva a prófétáknál: ‘Mindnyájan Isten tanítványai lesznek’. Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön. (Iz 54,13) 46Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. 47Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.
48Én vagyok az élet kenyere. 49Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. 50Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. 51Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«

Az evangélium még mindig Jézusnak a kafarnaumi zsinagógában mondott beszédét tárja elénk. Ennek a résznek az elején Jézus tisztázza, hogy senki nem értheti meg misztériumát a hit nélkül, amelyet maga az Atya ajándékoz. A hit pedig nem az emberek erőfeszítésének gyümölcse, akik igyekeznek erkölcsös életet élni. A hit kezdete Istenben van: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza” – mondja Jézus. Jézushoz menni nem pusztán értelmünk döntés kérdése, és nem is azt jelenti, hogy csatlakozunk egy csoporthoz, amely valamely célt tűz ki maga elé. A hit a teljes szeretet, odaadás kérdése. Különféle módokon történik, de mindegyikhez szükséges a Jézussal való találkozás, egy testvérünkön, egy szegény emberen, egy imatapasztalaton vagy az evangélium hallgatásán keresztül. Amikor Jézus szabadon idézi Izajás prófétát (54,13) –„Mindnyájan Isten tanítványai lesznek”  – , arra hívja fel a figyelmet, hogy a hitben elsődleges helye van a meghallgatásnak. Jézus azt sugallja, hogy az Istennel való találkozás privilegizált útja Isten Szavának készséges hallgatása. Szavaiban nagy vonzerő van: kitágítják a szívet és az elmét, belehelyeznek Istennek a világról alkotott tervébe, közel visznek minket Jézushoz, az ő szívéhet, elméjéhez, lehetővé teszik számunkra, hogy részt vegyünk Jézus emberek közötti működésében. Ezért jelenti ki: „Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.” Nehezen tudjuk elképzelni, hogy maga Isten jelenik meg az evangélium gyenge szavaiban, hogy szeretetét érzékelni lehet gyermekei szeretetén keresztül. Természetesebbnek tűnik másutt, látszólag erősebb bizonyosságokban keresgélni az életünkhöz szükséges táplálékot, azokban a bizonyosságokban, azokban az érzelmekben, amelyek boldogságot és támaszt biztosíthatnak. Mindez azonban illúzió. Mindannyian tudjuk, milyen végesek és gyengék az emberi dolgok. Sokkal jobb abban az Istenben bízni, aki egy ember szavain keresztül akarta kinyilvánítani számunkra az ő Szavát, aki a gyenge szentségi jeleket választotta, hogy azokon keresztül adja át nekünk erejét. Nincs szükség emberfeletti erőfeszítésekre, hogy megértsük az égi dolgokat. Aki meg akarja ismerni Istent, annak meg kell ismernie a Fiút. Jézus világosan elmondja, hogy senki nem látta az Atyát, csak ő. Aki hallgatja ezeket a szavakat, azt Isten magához vonzza, és megkapja az örök kenyeret: „Én vagyok az élet kenyere. Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Ezt a misztériumot éljük meg minden alkalommal, amikor részt veszünk az eucharisztikus liturgián, ahol a szívünk látni kezd, ahogy a két tanítványé. Ez az a mód, ahogyan a hívők találkoznak a Feltámadottal.

Imádság az Egyházért