Április 25., szerda

Szent Márk emléknapja, aki Barnabással és Pállal, később Péterrel is osztozott az evangélium hirdetésében és a tanúságtételben. Ő az első írott evangélium szerzője.

1Pt 5,1–14. „Fiam, Márk”

Imádság az apostolokkal

1A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem – mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: – 2legeltessétek Isten rátok bízott nyáját. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; 3nem uralkodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak példaképei. 4S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.
5Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan öltsétek magatokra az egymás iránti alázatosságot, mert
Isten a kevélyeknek ellenáll, 
az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (Péld 3,34G) 6Alázkodjatok meg tehát Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7Bízzátok rá minden aggodalmatokat, mert gondja van rátok. (Zsolt 55,23)8Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. 9Erős hittel álljatok neki ellen, tudjuk ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés éri testvéreiteket is, akik ezen a világon vannak.
10Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog titeket – miután kissé szenvedtetek – tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni. 11Övé a dicsőség és az uralom mindörökkön örökké! Ámen.

Befejezés: köszöntések és áldás: 5,12-14

12Szilvánusz által, akit hű testvérnek tekintek, röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és tanúságot téve arról, hogy ez Isten igaz kegyelme. Tartsatok ki benne! 13Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. 14Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával!
Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok!

Márk, Barnabás unokatestvére, kora fiatalságától kezdve csatlakozott Jézus tanítványainak csoportjához, akik édesanyja házában gyűltek össze, mint ezt az Apostolok Cselekedeteiből megtudhatjuk (ApCsel 12,12). A hagyomány azonosítja őt azzal a fiúval, aki Jézus keresztre feszítésekor elmenekült az őrök elől, akik csak a lepedőt tudták megragadni, amely rajta volt – ez emlékeztet bennünket arra, hogy Jézus követése érdekében mindent le kell vetnünk. Amikor felnövekedett, Márk elkísérte Pált és Barnabást első hittérítő útjára. Később Péterrel eljutott Rómába is. Itt pedig, engedve a keresztény közösség számos kérésének, amely nagyra értékelte az apostol igehirdetésének mélységét és szépségét, leírta az evangéliumot, mely az ő nevét viseli. Ez az első, írásban lefektetett evangélium, amely összegyűjtötte Péter római igehirdetésének tanúságtételét. Péter első levelének végén Márk együtt szerepel az apostollal Babilonban: ezzel a névvel jelölték akkor Rómát, utalva a keresztények ottani nehéz helyzetére, amely emlékeztetett Izrael babiloni fogságára (Kr. e. 587–538). Péter első levelének utolsó fejezete telve van aggodalommal és szeretettel Márk iránt, akit „fiam”-nak nevez. Vele együtt írja a keresztényeknek az utolsó szavakat is, amelyben emlékezteti őket az alázatra, amellyel az időseket kell segíteniük a közösség szolgálatában. Mindenkit arra buzdít, hogy vesse alá önmagát elsősorban Istennek, azután pedig egymásnak. Az alázat a keresztényeket Jézushoz teszi hasonlatossá, és mindenkinek a szolgálatába állítja. Szép a kép, amelyet az apostol használ: öltsük magunkra az alázatot, mint egy ruhát, a kölcsönös szolgálathoz. Az apostol itt talán arra gondol, amikor az utolsó vacsorán Jézus megmosta az apostolok lábát. Bizonyosan emlékszik arra, hogy a Mester ismételt húzódozására így válaszolt: „Ha nem moslak meg, nem lehetsz közösségben velem” (Jn 13,8). Az alázat az a magatartás, amely minősíti a tanítványt, megmenti minden bűn forrásától, a gőgösségtől. Az ellenség (az ördög), ahogyan egykor a földi paradicsomban, a gőgön keresztül most is megkörnyékez minden embert, hogy megpróbálja rabszolgájává tenni. Az apostol arra buzdít, hogy álljunk ellen neki, mivel ténykedése arra irányul, hogy tönkretegyen, felfaljon bennünket mérhetetlen pusztító vágyában. Azt fűzi még hozzá ehhez, hogy a hitben képesek vagyunk őt legyőzni, még ha erősebbnek tűnik is. Péter apostol, levelének lezárásakor utal a jövőre, amely a tanítványokra vár: „rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni”. Igen, „szilárdan”, azon a sziklán, amely maga Krisztus, a tanítványok már itt megélhetik „a feltámadottak állapotát”. Márk, „Péter tolmácsa”, evangéliuma révén segít nekünk, hogy belemerüljünk annak az apostolnak a hitébe, akit az Úr egyháza élére helyezett.

Imádság az apostolokkal