Április 28., szombat

Jn 14,7–14. Aki engem látott, az Atyát is látta

Előesti imádság

7Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.« 8Ekkor Fülöp kérte őt: »Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!« 9Jézus így válaszolt neki: »Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta. Hogyan mondhatod hát: ‘Mutasd meg nekünk az Atyát’? 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. 11Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek.
12Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. 13Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. 14Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.

Jézus elmondja az apostoloknak, hogy ő a mennyei Atyához vezető út. Nem hagyja őket útmutatás nélkül: aki szavait hallgatja és tettekre váltja, az eljut az Atya ismeretére. Majd még világosabbá teszi: „ha engem ismertek, Atyámat is ismerni fogjátok, de mostantól fogva ismeritek és látjátok”. Olyan ismeret és látás ez, amely túlmutat a látható dolgokon, Isten túlvilágára. Fülöp teljes bizonyosságot akar, és azt kéri: „…mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk”. Jézus szomorúan így inti: „Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta.” A keresztény hit és mindenfajta vallásos útkeresés legmélyén járunk. Jézus egyértelműen leszögezi, hogy Istennel, az ég és a föld teremtőjével rajta keresztül találkozhatunk. „Istent soha senki nem látta” – írja János az első levelében (4,12). Jézus nyilatkoztatta ki nekünk, aki ismeri őt. Ezért ha Isten arcát akarjuk látni, Jézus arcát kell meglátnunk; ha Isten gondolatait akarjuk megismerni, elég megismernünk az evangéliumot; Jézus cselekedeteit kell megfigyelnünk, ha meg akarjuk érteni, hogyan cselekszik Isten. A mennyei Atya olyan közel van az emberek életéhez, amilyen közel Jézus volt. Olyan Isten, aki feltámasztja a holtakat, aki gyermekké válik, hogy a közelünkben legyen, aki sír barátja halála miatt, aki az emberek útján jár és minden ember mellett megáll, mindenkit meggyógyít, mindenkit szenvedélyesen szeret. Valóban mindannyiunk Atyja. Jézus ezután még merészebb kijelentéseket tesz, amelyeket csak ő tehetett: azt mondja, hogy ha kapcsolatban maradunk vele, mi is ugyanazokat a tetteket visszük majd végbe. Sőt, Jézus azt mondja, még nagyobb dolgokat is véghezviszünk. Általában megfeledkezünk ezekről a szavakról, és mindenképpen keveset gondolkodunk el rajtuk. Ha mégis, teljes mértékben túlzásnak, de legalábbis valószínűtlennek tartjuk őket. Gyakran úgy gondoljuk, hogy mi realistábbak és valósághűbbek vagyunk, mint az evangélium. Valójában azonban ilyenkor az evangélium világi olvasatát követjük. Megtagadjuk az erejét. Pedig az evangéliumnak van ereje, amely abból fakad, hogy Isten Szavát hordozza, amely mindig életet és szeretetet teremt. Ha az evangélium szavaival táplálkozunk, a mi szavaink is erősek és hathatósak lesznek. Kezdve az imádsággal: „amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek”. Igen, ha Jézus nevében kérünk, imádságunk erős és hathatós: közvetlenül Isten szívéig hatol. Ő pedig meghallgatja szavainkat. De a tanítás, a vigasztalás, a buzdítás szavainak is, amelyeket Jézus nevében ejtünk ki, lesz erejük megváltoztatni hallgatóink szívét és azt a társadalmat, amelyben élünk.

Előesti imádság