Április 2., hétfő Húsvéthétfő


Mt 28,8-15. Krisztus megjelenik az asszonyoknak






8Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.

9Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: »Üdv nektek!« Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. 10Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.«


11Amikor elmentek, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt.12Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, 13és azt mondták nekik: »Mondjátok azt: ‘A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.’ 14Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.« 15Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. Ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.



Az egyház mintha még nem akarná, hogy eltávolodjunk a húsvéttól, ott marasztal minket a feltámadás napján. Az asszonyok épp hírül vették Jézus feltámadását az angyaltól, aki arra kéri őket, menjenek rögtön a tanítványokhoz. Ők pedig „gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.” (8. Vers)  Miközben afelé a ház felé szaladnak, ahol a tanítványok voltak összegyűlve, az asszonyok elé odalép Jézus, és szinte pontosan elismétli az angyal szavait: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.” A mester azt akarja, hogy hirdessék a feltámadás evangéliumát a tanítványoknak, akiket „testvéreinek" nevez, mintha csak hangsúlyozni akarná összetartozásuk új szintje iránti vágyát. A húsvét újjászületés kell, hogy legyen minden tanítvány számára. Vannak persze olyanok is, akik szeretnék elhallgattatni a húsvéti üzenetet, s annak átváltoztató erejét, hogy minden úgy maradjon, ahogy van, s ahogy mindig is volt. Az evangélista elbeszéli, hogy a főpapokat megijesztette az őrök beszámolója, s ezért lefizetik őket, hogy azt hazudják: a tanítványok ellopták Jézus testét mialatt ők aludtak. Két egymásnak ellentmondó tanúvallomást olvashatunk az evangéliumban: a két szegény asszony áll a hatóságok által sokkal szavahihetőbbnek tartott őrökkel szemben. A világ azt akarja, hogy a sírok zárva maradjanak, és hazugsághoz, megvesztegetéshez folyamodik, hogy ne terjedjen el a feltámadás híre. Az első húsvét óta bárkit, aki hirdeti, a király és a bírák elé hurcolhatnak, hogy elítéljék. Sajnos ma is sok keresztény szenved ilyenmód a húsvét üzenete okán. Ezt mutatják azok a merényletek is, melyek időnként a vasárnapi ünnepi misére összegyűlt keresztényeket érik. A halál kultúrája ez, amelynek ma is igen sokféle megnyilvánulása van, s amely a keresztényeket az őket meghatározó, központi ünnepük, a húsvét kapcsán sújtják. Ez a kultúra minden életet megvet, s ezt az érzést gerjeszti az emberekben. A halál kultúrája elkábítja, elállatiasítja, eltompítja az élőket, hogy őt szolgálják. Támogatja a halállal való kereskedelmet: elrejti az ételt az éhezők elől, kábítószert ad a céltalanul tengődőknek, fegyvereket ad el a haragosoknak. És az emberek meghalnak, a föld különböző részein, különbözőképpen, és azt hiszik, különféle okok miatt. Pedig ugyanannak a tervnek a részei: a halál kultúrája tervének, amely azt akarja, hogy az emberek ifjúságuktól kezdve buták és önzőek legyenek. A tanítványait is el akarják hallgattatni. Ne féljünk! A húsvét evangéliuma azt üzeni nekünk, hogy két szegény, az evangéliumnak engedelmeskedő asszony is elég a vezetők cselszövésének legyőzéséhez, és hogy a Jézus feltámadásában megmutatkozó szeretet munkálkodó erejét beleírjuk a történelembe.

Húsvéti imádság