Szent Szaniszló, Krakkó vértanú
püspökének (†1071) emléknapja. Védelmezte a szegényeket, az emberi méltóságot,
az egyház és az evangélium szabadságát.
Jn 3,16–21. Úgy szerette Isten a
világot
16Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen. 17Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot,
hanem hogy üdvözüljön általa a világ. 18Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az
már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. 19Az ítélet pedig ez: a
világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a
világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. 20Mert mindaz, aki gonoszat
tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne
marasztalják a cselekedeteit; 21de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy
nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.
„Úgy
szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne,
az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jézusnak ez a Nikodémushoz szóló mondata
szinte összefoglalja János evangéliumát: Jézus az Atya ajándéka az
emberiségnek, ajándék, amely határtalan szeretetéből fakad. Ennyire vágyik
Isten arra, hogy az emberek ne vesszenek el a gonosz szorításában: tulajdon
fiát küldi el, hogy megszabadítsa és megmentse őket. Valójában az, hogy az Atya
elküldte a Fiút a földre, és hogy a Fiú annyira szeretett minket, hogy meghalt
értünk a kereszten, azt mutatja, hogy a szeretet ajándék, szolgálat,
készségesség, hogy egész önmagunkat odaadjuk a többiekért. Ebben az értelemben
magyarázza Jézus megtestesülését Nikodémusnak: „Nem azért küldte el Isten a
Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a
világnak”. Jézus nem akarja elítélni a világot. Éppen ellenkezőleg, azért jött,
hogy megmentse az embereket a gonosztól és minden szolgaság alól. Ennek
megvalósulásáért a szeretet útját nyitja meg: ez az út Isten irántunk való
szeretete, és az ember válasza, aki elfogadja ezt a szeretetet. Ez a hit. Az
hisz, aki elfogadja, hogy Jézust az Atya küldte, hogy megmentsen minket a
gonosztól. Vagyis már meg van váltva. A hit, vagyis az üdvösség, a megváltás
abban áll, hogy elfogadjuk, befogadjuk Jézus mérhetetlen és ingyenes
szeretetét. Aki elutasítja ezt a szeretetet, azt nem Jézus, hanem saját
elutasítása ítéli el, hiszen kivonja magát annak a szeretetnek az ereje alól,
amely megszabadít a gonosz szorításából. Visszautasítja Isten szeretetének
világosságát, hogy az önszeretet sötétségében maradjon. Mindennek ellenére az
emberek gyakran választják az erőszakos és kegyetlen élet sötétségét a
szeretet, az igazságosság és a testvériség megélésével szemben. A gonosz
cselekedetei még sűrűbbé teszik a sötétséget az emberek szívében és életében.
Ördögi körként zárnak közre, amely nem enged szabadulni. Aki befogadja az igaz
világosságot, aki Jézus és az ő evangéliuma: megvilágosodik, pontosabban szólva
körülöleli az evangélium világossága. Isten műveit cselekedni pontosan azt
jelenti, hogy Isten határtalan szeretetével élünk. Ez az a szeretet, amelyre
mindannyiunknak, az egész világnak szüksége van. Az új évezred elején a
keresztények csodálatos, ugyanakkor embert próbáló feladata, hogy megvalósítsák
az Úrtól kapott szeretet globalizációját. Az Úr pedig a „feltámadás fiaivá”
tesz, e szeretet szabadító erejének tanúivá.
Imádság a szentekkel
