Sziénai
Szent Katalin (1347–1380) emléknapja, aki a békéért, a keresztények egységéért
és a szegényekért dolgozott.
ApCsel
9,26-31; Zsolt 21; 1Jn 3,18-24; Jn 15,1-8
Isten
igéje kiemeli, mennyire szükséges, hogy Jézusban maradjunk. Ez a téma különösen
kedves János apostolnak. Első levelében írja: „Aki teljesíti parancsait, benne
marad az Istenben, és az Isten is őbenne.” Izajás a szőlőskertről szóló
csodálatos énekében panaszolja el Isten Izrael miatti csalódottságát: Izrael
szőlőskertje volt, amit elültetett, gondozott, felásott, megvédett, ám nem
kapott tőle mást, csak keserű gyümölcsöket. Jézus szavaiban különös változást
veszünk észre. Nála a szőlőtő már nem Izrael, hanem ő maga: „Én vagyok az igazi
szőlőtő.” Ezt korábban senki sem mondta. Hogy igazán megérthessük e szavakat,
az utolsó vacsora összefüggésében kell értelmeznünk őket, hiszen Jézus akkor
mondta ki ezt a mondatot. Jézus a szőlőtővel azonosítja magát, és hangsúlyozza,
hogy ő „az igazi szőlőtő”, megkülönböztetve magát a „hamis” szőlőtőtől.
Hozzáteszi: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Olyan kapcsolat ez, mely
messze túlmutat a mi lelkiállapotunk szeszélyein, hullámhegyein és völgyein.
Az
evangélium így folytatódik: „Minden szőlővesszőt…, amely terem, megtisztítja,
hogy még többet teremjen.” Igen, éppen azokat tisztítja meg, amelyek
„gyümölcsöt hoznak”. Ezek azok a „tisztulások”, melyeket időről időre – ahogy a
természet közeli életben is történik – végre kell hajtanunk azért, hogy
„szeplőtelenek” maradjunk (Ef 5,27). Az evangéliumi szöveg nem azt üzeni, hogy
Isten szenvedést és fájdalmat küld legjobb gyermekeire azért, hogy próbára
tegye, vagy megtisztítsa őket. Nincs olyan életkor, amelyben ne lenne szükség
változtatásra, javulásra, vagyis tisztító metszésre. Ezek a vágások, ha néha
mégoly fájdalmasak is, megtisztítják életünket, nagyobb frissességgel engedik
áramolni bennünk Isten szeretetének életerejét.
Jézus
hatszor ismétli meg: „Maradjatok hát bennem.” Ez a feltétele annak, hogy
gyümölcsöt hozzunk, ne száradjunk el, ne vágjanak le, és ne vessenek tűzre.
Talán aznap este a tanítványok nem értették meg: akkor maradnak benne, ha „a
szavai bennünk maradnak” – ahogyan Jézus mondta nekik. Ezt az utat járta be
édesanyja, Mária, aki „szívében őrizte mindezeket”. Ezt az utat járta be Mária,
Lázár húga, aki Jézus lábainál maradt, hogy hallgassa. Ez a kijelölt út minden
tanítvány számára. A bizánci hagyomány ismer egy gyönyörű ikont, amely ezt az
evangéliumi példabeszédet ábrázolja. A festmény közepén szőlőtő látható,
amelyen Jézus ül, kezében a nyitott Szentírás. A tőből tizenkét hajtás tör elő,
melyek mindegyikén egy-egy apostol ül, mindegyikük kezében ugyancsak a nyitott
Szentírás. Az új szőlőskert ikonja ez, az új közösségé, melynek eredete Jézus,
az igaz szőlőtő. A Jézus kezében lévő nyitott könyv ugyanaz, amelyet az
apostolok is a kezükben tartanak: az igaz életerő, amely segít, hogy „ne
szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal”.
Imádság
az Úr napján
