Jn 6,16–21. Jézus a vízen jár
16Miután beesteledett, tanítványai
lementek a tengerre. 17Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra,
Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk. 18Mivel nagy szél támadt, a
tenger háborgott. 19Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy
Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek. 20Ő pedig így szólt hozzájuk:
»Én vagyok, ne féljetek!«21Fel akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett,
ahová tartottak.
Az
élet viharai között könnyen megijed az ember, kétségek lesznek úrrá rajta. A
szenvedés felkavar minket, a természeti katasztrófák láttán elakad a szavunk,
és amikor úgy tűnik, hogy az embereken eluralkodik a gonosz erő, akkor
megijedünk, kételkedni kezdünk, és reményvesztetten tekintünk jövőnkre és a
világra. Valójában Jézus a sötétség pillanataiban sincs távol tőlünk, a
leginkább drámai pillanatokban sincs távol a világtól. Az élet viharos vizein jár, utat vág magának
a ránk törő hullámok és kétségek között, amelyek megszomorítják és megnehezítik
életünket. Valójában mi vagyunk azok, akik megfeledkezünk róla, vagy rosszabb
esetben el is menekülünk előle, ahogyan az apostolok tették azon az estén. Az
evangélista azt írja: „látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához.
Megijedtek.” Gyakran mi sem engedjük, hogy megvigasztaljon és megerősítsen az
evangélium, a testvérek szeretete, inkább egyedül maradunk félelmünkkel, amely
oly ösztönös és természetes érzés, hogy inkább magunkénak érezzük, mint az Úr
közelségét. Az igaz azonban, hogy Jézus irántunk való szeretete erősebb
félelmeinknél, még ha mi szívesebben maradnánk is képzelt bizonyosságaink
bárkájában, mert elbizakodottságunkban azt hisszük, képesek vagyunk egyedül
legyőzni az élet összes hurrikánját. Jézus a tanítványok felé indul és így
szól: „Én vagyok, ne féljetek!” Ma is ezekkel a jóságos szavakkal lép
tanítványaihoz, ahányszor csak az evangéliumot hirdetik. És ha befogadjuk,
ahogyan a tanítványok befogadták Jézust, akkor lecsendesíti a szelet. A
tanítvány nem tapasztalatai vagy ereje miatt magabiztos, hanem mert az Úrban
bízik. Az Úr az, aki a segítségünkre siet, beszáll a bárkánkba és biztonságos
kikötőbe vezet.
Előesti imádság
