Április 7., szombat


Emlékezzünk Tyihonra, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájára, aki 1925-ben halt meg, és vele együtt az orosz ortodox egyház minden vértanújára és hitvallójára a kommunista rezsim idején. Emlékezzünk az 1994-es ruandai népirtásra.

Mk 16,9–15. Menjetek el az egész világra


9Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.10Az elment és hírül vitte azoknak, akik korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak. 11Mikor meghallották tőle, hogy él és hogy ő látta, nem hitték el. 12Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. 13Ők is elmentek és hírt adtak a többieknek, de nekik sem hittek.
14Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták. 15Azután ezt mondta nekik: »Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek


Az egyház liturgiája ismét azt a jelenetet állítja elénk – Márk evangélista elbeszélésében –, amikor a feltámadt Jézus megjelenik Magdolnának. Mária Magdolna, akit Jézus hét ördögtől szabadított meg, a második evangélista szerint is a feltámadás „első” hirdetője. „Sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett” (Lk 7,47), és abban a kiváltságban részesül, hogy ő lehet a Feltámadt Úr első tanítványa és az első, aki azt a feladatot kapja, hogy vigye el a tanítványoknak a feltámadás evangéliumát. Az apostolok nem hisznek neki; még fogva tartja őket a világ mentalitása, és leginkább saját feledékenységük. Nem elég gyászolni és szomorkodni ahhoz, hogy Jézust szeressük. Vagyis nem elég a személyes érzelmünk, a személyes gondolataink, megfontolásaink. A lényeg, hogy meghallgassunk valaki mást. Az alázatnak, amely a hit kapuja, a meghallgatás a kulcsa, vagyis oda kell figyelnünk valamire, ami nem a miénk, ami a magasból jön. Itt ez a valami egy asszony hangja, aki látta a föltámadt Urat. Jézus a feltámadás első pillanatától kezdve ennek az asszonynak a gyengeségét használja, hogy letörje a tanítványok elbizakodottságát. A bizánci hagyomány nagy lelki bölcsességgel az apostolok apostolnőjének nevezi Mária Magdolnát. Az evangélista ezután néhány sorban felidézi Jézus találkozását a két emmauszi tanítvánnyal és hangsúlyozza, hogy még nem találkozott a tanítványokkal, vagyis azokkal, akikre egyházának vezetését bízta. Az apostolok még most sem akarnak hinni a két tanítványnak, akik elmondják nekik, mi történt velük. Mintha azt akarná hangsúlyozni, hogy már az egyház kezdeteitől, az első naptól fogva nehéz hinni a feltámadásban, még az apostoloknak is, akikre az egyház épülni fog. Mindenesetre a tanítványoknak a feltámadásba vetett hittel kapcsolatos nehézségei és hitetlensége nem állhat útjába annak a sürgető feladatnak, hogy mindenki előtt hirdetni kell Jézus győzelmét a halál felett. Itt egy asszonyt és két névtelen tanítványt látunk, akik vonakodás nélkül azonnal elindulnak, hogy hírül vigyék, amit láttak és hallottak. Ez az evangéliumi történet azt sugallja, hogy minden tanítvány megkapja ezt a küldetést, hogy beszéljen Jézus feltámadásáról, a gonosz és a halál felett aratott győzelméről. Ezért nem az apostolok voltak a húsvét evangéliumának első hírvivői, hanem ez az asszony és a két meg nem nevezett tanítvány. Az elbeszélés lezárása azután az egész egyházra irányítja tekintetünket: a tizenegyre, akiket Jézus megfedd hitetlenségéért, majd a többi tanítványra. Ezután hangzik el a felszólítás, hogy vigyük hírül a húsvét evangéliumát a föld végső határáig, hogy minden teremtményt körülölelhessen szabadító ereje.

Húsvéti imádság