Jn
6,52–59. Az én testem valóságos étel
52Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«53Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. 54Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. 57Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. 58Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.« 59Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.
A
mai evangélium Jézus kafarnaumi zsinagógában mondott beszédének második részébe
vezet be, amely az élet kenyeréről szól. Amikor kezdett világossá válni, miről
beszél, és kezdett egyértelműen kiderülni, hogy hallgatóit is bevonja
misztériumába, akkor félbeszakítják és zúgolódni kezdenek ellene. Nem tudták
elfogadni, hogy ez a fiatal názáreti próféta a mennyből jön, Isten küldte: „Hogy adhatja ez a testét
eledelül?” Azért beszélnek így, mert egyenrangúnak gondolják magukat Jézussal,
és nem akarnak lealacsonyodni, hogy segítséget kérjenek egy embertől. Nem
akarnak megalázkodni és megvallani neki, hogy éhség gyötri őket, nem nyújtják
felé kezüket, mint a szegények, a segítségre szoruló koldusok. Nem akarnak
függeni tőle. Elteltek önmagukkal. Aki elégedett, az nem kér, aki el van telve
magától, az nem hajol le. Valójában mindannyian éhesek vagyunk, boldogságra és
szeretetre éhezünk, akkor is, ha jóllakottak vagyunk és bővelkedünk a javakban.
Nézzük meg, milyen kitartóan kérnek a szegények, és utánozzuk őket! Ma ők a
tanítóink. Nem rejtegetik, amit mi nem árulunk el magunkról: a szeretet és a
figyelem koldusai vagyunk. A szegények éheznek, nemcsak kenyérre, hanem
szeretetre is. Úgy, mint mi. Jézus nekünk is mondja: „Ha nem eszitek az
Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.” Nem elég
akarni, nem elég érteni, enni is kell ahhoz, hogy életünk legyen. Koldussá kell
válnunk, kérnünk kell azt a kenyeret, amelyet a világ nem tud előállítani, nem
tud megadni. Ingyenesen kapjuk az eucharisztikus lakomát, mindannyian részt
vehetünk benne. Valahányszor ezt tesszük, ízelítőt kapunk a mennyből itt a
földön. Az oltárnál találjuk meg azt, aki kielégíti éhségünket és
szomjúságunkat, most és mindörökké. Ebből az ételből megértjük, milyen az örök
élet, amely után vágyakozunk: „...az is élni fog általam, aki engem eszik.” Az
Eucharisztia átalakít, hogy többé ne csak önmagunkért, hanem az Úrért és a
testvérekért éljünk. A boldogság és az örök élet az evangéliumi szeretetből
fakad, amelyet megkapunk az Eucharisztiában.
A
Szent Kereszt imádsága
