Április 27., péntek

Izraelben ez a holokauszt emléknapja, amikor arra emlékeznek, hogy a nácik a második világháborúban zsidó népirtást követtek el.

Jn 14,1–6. Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet

Szent Kereszt imádsága

1Ne nyugtalankodjék szívetek. Hisztek Istenben, és bennem is higgyetek. 2Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? 3És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.«
5Tamás erre azt mondta neki: »Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?« 6Jézus azt felelte neki: »Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Miután Jézus kinyilvánította az apostoloknak a szeretet parancsát, elmondja nekik, hogy elhagyja őket. Vigasztaló szavakkal folytatja: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. (…) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket”. Jézus is arra vágyik, sőt, jobban mint mi, hogy a barátság kötelékei ne szakadjanak el, hanem örökké megmaradjanak. Még azt is hozzáteszi: „…hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok”. Nem hagyja el őket, azt akarja, hogy mindig vele legyenek. Előre megy, hogy mindannyiunknak helyet készítsen az Atya nagy házában. Jézusnak ezek a szavai egy kicsit bepillantást engednek a jövőnkbe. Hányszor elgondolkodunk a halál utáni életről, feltesszük magunknak a kérdést, mi lehet halott barátainkkal, mindazokkal, akiket szerettünk, és akikért esetleg dolgoztunk, szenvedtünk! Az evangélium nem hagyja megválaszolatlanul ezeket a kérdéseket. Sőt, szinte kézzelfoghatóvá teszi a vigaszt, amikor úgy beszél a túlvilágról, mint nagy, tágas házról, amelyben közeli és távoli barátaink laknak. Biztos út vezet erre a helyre, hozzájuk: maga Jézus. A vele való kapcsolat a biztosíték arra, hogy életünkből semmi nem vész el. Egyetlen gondolatunk, egyetlen szerető gesztusunk sem hiábavaló. Jézus összegyűjti és megőrzi őket, mint értékes kincset, amelyet bevilágít az élet halál felett aratott győzelmének világossága, a húsvétkor kapott fény. Úgy tűnik, Jézus biztos benne, hogy a tanítványok megértették a halálon túli élet igazságát, és így szól hozzájuk: „…ismeritek oda az utat, ahová megyek”. Valójában azonban nem értették meg, ahogyan mi sem értjük. Tamás mindannyiuk nevében kérdezi, melyik az az út. És Jézus ismét világosan értésükre adja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” A vele való egység a biztosíték arra, hogy igaz úton járunk, és megérkezünk az Atyához, aki a mennyben van.

A Szent Kereszt imádsága