Május 7., hétfő


A Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a betegekért imádkoznak.
A XX. század új mártírjainak emlékére II. János Pál e napon vezetett ökumenikus imádságot a római Colosseumban a keresztény egyházak vezetőinek részvételével.

Jn 15,26–16,4. A Szentlélek és a hívő ember tanúságtétele



6Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam; 27de ti is tanúságot tesztek majd, mert kezdettől fogva velem vagytok.
Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam.


Az Úr biztosítja tanítványait, hogy hamarosan elszakadnak ugyan egymástól, mégsem kerülnek távolabb tőle. Nem ér véget a szeretet, amely összekötötte és segítette őket abban, hogy együtt eljussanak egészen Jeruzsálemig. Ez az új, feltámadott létállapot pedig lehetővé teszi, hogy Jézus mindig a tanítványokkal lehessen, bármerre is járnak. Jézus szeretete, s azt is mondhatjuk: a keresztény szeretet nem ér véget a testi közelség elmúlásával. Jézus maga kéri húsvét után a tanítványoktól, hogy támogassák egymást a hitben, és tanúskodjanak a világ előtt arról a szeretetről, amely egyesítette őket vele, és most is egybeköti, az ő útjain vezeti őket. Az Úr által a szívükbe árasztott szeretet fentről jön: Isten különleges ajándéka, különleges szeretet: ha megéljük, megsokszorozódik, ha viszont nem gyakoroljuk, megfogyatkozik, végül elfogy. Ezt mondja nekik Jézus: „Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.” A szeretet Lelkét, aki az Atyától származik, a Fiú adja át a tanítványoknak. Ereje olyan barátságot, szeretetet ébreszt bennük, amely szilárdan, erősen összeköti őket. Olyannyira, hogy képessé teszi őket, hogy tanúságot tegyenek a Szentlélek erejéről. Jézus figyelmezteti a tanítványokat: amikor tanúságot tesznek erről a szeretetről, mindig ellenállást és ellenségességet váltanak majd ki azokból, akik nem ismerik őt. Ellenségeik pedig megpróbálják veszélybe sodorni a tanítványoknak még a puszta életét is. Ezt látjuk, amikor még ma is üldöztetések sújtanak a hívőkre. A tanítványoknak azonban nem kell félniük, és nem szabad elveszíteniük mesterükbe vetett bizalmukat. Nem hagyja övéit védtelenül a gonosz vak és rosszindulatú erőinek karjaiban. Figyelmezteti őket: „Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok”. Az Úr nem hagyja sorsára övéit. A tanítványokra persze mindenképpen nagy feladat vár: hirdetniük kell az önzetlen szeretetet a világnak, hogy eltávolodjon a gonosztól, a bűntől és rátaláljon az üdvösség útjára.

Imádság a szegényekért