Május 30., szerda

Mk 10,32–45. Krisztus azért jött, hogy szolgáljon, és az életét adja

Imádság a szentekkel

32Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: 33»Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. 34Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.«

35Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: »Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.« 36Ő megkérdezte tőlük: »Mit akartok, hogy megtegyek nektek?« 37Azt felelték: »Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.« 38Jézus erre azt mondta nekik: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?« 39Ők azt felelték neki: »Meg tudunk.« Ekkor Jézus azt mondta nekik: »A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. 40De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.«
41Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. 42Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: »Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 43Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; 44aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. 45Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

Jézus tanítványaival Jeruzsálem felé tart. Az evangélista nem véletlenül jegyzi meg, hogy az Úr „elöl ment", éppúgy, mint a pásztor. Megmutatja ezzel, hogy aki szeretettel vezeti a többieket, annak igazi tekintélye van. Jézusnak hatalma van, és ez arra ösztönzi Jakabot és Jánost, hogy megkérjék, hadd üljenek a jobb és a bal oldalán, vagyis előkelő, fontos helyen. Kérésük éles ellentétben van azzal, amit Jézus épp az imént osztott meg velük (szenvedését adta ismét hírül). A tanítványok megint eltávolodtak a mester szavaitól. Izrael népe közt egyébként a messiás-várás a győzelem és a hatalom képéhez kötődött, és a tanítványok is így gondolkodtak, alkalmazkodtak a többség elképzeléséhez. Jézus azonban azt mondja: „Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak." Jakab és János mintha meg sem hallották volna (gyakran megtörténik velünk is), azt kérik tőle, tartsa fenn számukra a legjobb helyeket. Jézus ismét elmondja, mit kell érteni hatalom alatt a keresztény emberek között: „Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája." Jézus a tanítványok útját a nagylelkű és ingyenes szolgálatban, az alázatos, kemény és engedelmes munkában jelöli ki. Jézus számára az a nagy, aki a keresztény közösségben elsőként és mindenkinél inkább szolgálja a többieket. Jézus maga a minta, az egyedüli példakép azok számára, akik vállalják ezt a felelősséget: „az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért". Az Úr arra hív minden keresztény embert és közösséget, hogy úgy szemlélje Krisztust, mint mindenki szolgáját, aki megmossa a tanítványok lábát (vö. Jn 13,1–17) és meghal a kereszten mindenki üdvösségéért. Jézust követve legyünk most mi is a testvérek „szolgái".

Imádság a szentekkel