Jn 15,18–21. A világ gyűlölete Krisztus és
az övéi iránt
18Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. 19Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. 20Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd.21Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
Miután
a közte és a tanítványai között lévő bensőséges szeretetkapcsolatról beszélt,
Jézus most áttér arra a gyűlöletre, amelyet a tanítványok a világban a gonosz
erői részéről majd megtapasztalnak. Mélyen gyökerező, kibékíthetetlen ellentét
feszül ugyanis Jézus igazi tanítványainak önzetlen szeretete és a között a
világi gondolkodásmód között, amely mindig minden helyzetben a hasznot keresi,
vagy legalábbis a viszonzást. Ez nem azt jelenti, hogy idegennek kellene
éreznünk magunkat a minket körülvevő világban, vagy arról kellene ábrándoznunk,
hogyan szakadhatnánk el tőle teljes mértékben. Továbbra is ennek a világnak a
polgárai vagyunk, ám ahogy egy régi keresztény írás, a Diognétosznak írt levél
mondja, úgy élünk benne, mint idegenek, zarándokok, akik egy más, jobb jövő
felé tartanak. Csak akkor tudjuk meg, kinek a gyermekei vagyunk, Krisztusé vagy
a világi mentalitásé, ha magunkat, viselkedésünket, megszokott cselekvéseinket
mindig szigorúan szembesítjük az Úr tanításával. Csak akkor lehetünk az
ellentmondás jele a világ számára, ha az evangéliumi szeretet útján járunk.
Jézus azért jött, hogy megszabadítsa az embereket abból a szolgaságból, amely a
gonosz játékszerévé és áldozatává alacsonyítja őket. Jézus valóságos harcot
indított a gonosz és az emberek feletti hatalma ellen. A tanítványok, ha
Jézussal vannak, nyilvánvalóan ugyanebben a gyűlöletben részesülnek majd, amely
Jézusra is lesújt. A tanítvány az, aki megéli az evangéliumot, az Úr jelévé
válik. Aki befogadja és követi példáját, magát Jézust fogadja be és követi. Aki
pedig megveti a tanítványt, magát Jézust veti meg. Pál is ezt a
kinyilatkoztatást kapta a damaszkuszi úton. Így szólt hozzá az Úr: „Saul, miért
üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Ebből a kérdésből világosan látszik, milyen
szoros kapcsolat van Jézus és a tanítványok között, akik között ott vagyunk mi
is. És magyarázatot ad arra az ellenállásra, amellyel a keresztények mindmáig
szembesülnek. Az evangélium üzenete mindig a világ énközpontú mentalitásától
eltérő utat jelent.
Előesti imádság
